Egy, már lezárt vitához – értelemszerűen – nem lehet hozzászólni. Legfeljebb utószót lehet hozzáfűzni. Azt azonban csak akkor érdemes, ha az ember tud valami újat mondani. Hogy ez jelen esetben így van-e, nem tudom. Viszont úgy érzem, a vita csupán abbamaradt, nem záródott le. Az olvasóknak is, nekem is, hiányérzetünk van. Úgy érzem, egy sor fontos dolgot nem mondtunk ki, az írásokban felvetett fontos kérdéseket nem ténylegesen nem vitattuk meg − pedig ezek kimondása, megvitatása nélkül nem fogunk előrelépni egy tapodtat sem. Ugyanis nem az a kérdés, hogy mit és miért mondott Ungváry Rudolf, hanem az, hogy melyek a politikai cselekvés alternatívái egy olyan társadalomban, amelyben a politikai hatalom birtokosai a demokratikus játékszabályokat kihasználva, és egyben megcsúfolva őket szisztematikusan rombolják a liberális demokráciát, építik a „centrális politikai erőteret”.