Úgy viselkedünk, mint a birkák - mondjuk sokszor, nem egyszer persze keserűséggel vagy éppen korholással, arra utalva, hogy magatartásunkban, gondolkodásunkban egymást követjük, egy irányba megyünk, nem tudunk, vagy nem akarunk önálló utat követni. Mi tagadás, hajlamosak vagyunk arra, hogy igazodjunk a bennünket körülvevő csoport véleményéhez, viselkedéséhez. Ezt hívják konformizmusnak. Persze külön-külön hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mi erősek és autonómok vagyunk, hogy ki tudunk tartani álláspontunk mellett, de sajnos az az igazság, hogy ez legfeljebb részben igaz.