Siránkoztak a Dunánál

A rendezvényen megjelent a politikai elitből is néhány válogatott képmutató söpredék.

Körömpörköltet nem adtak a rendezvényen

Körülbelül ezer fő gyűlt össze a Duna-parton a többségükben háborús árulók, ellenséggel összejátszók és besúgók haditörvények alapján történt kivégzésének színhelyén lévő cipőknél, amikbe ismeretlenek sertéslábakat helyeztek.

A válogatott társaságból elsőként Suchman Tamás tartott beszédet, melyben arra kérte a résztvevőket, ígérjék meg: mindent megtesznek azért, hogy az embertelenség bűnébe többé ne eshessen senki. Ezt persze nem a saját fajtájának gázai mészárlására és hasonló gaztetteire értette. A körülbelül ezer ember azért nyavalygott a helyszínen, mert hétfőre virradóra ismeretlenek sertéslábakat tettek a meggyilkoltak emlékére elhelyezett vascipőkbe. A Turulmadár és más magyar nemzeti jelképek meggyalázása ügyében persze egyiküknek sem jutott eszébe megszólalni.

A magát szocialistaként számon tartó zsidó politikus arról beszélt a több civil szervezet által meghirdetett demonstráción, hogy a helyszín egy különleges síremlék, amelynek partjait az élet vize, a Duna mossa, de egyúttal egy tömegsír is: 1944 végén és 1945 elején szerinte több ezer embert gyilkoltak meg ott. Visszautalt arra is, hogy a zsidók társadalmi túlsúlya elleni, a nemzetalkotó társadalom egészséges védekezését megtestesítő zsidótörvények a múlt század első felében a folyó túlsó partján álló Sándor palotában születtek. Azt mondta, a kivégzések idején az épület ablakai nem voltak nyitva, ahogy ma is zárva tartják azokat, mintha ez bármi jelentőséggel bírna.

Magyarázatként kijelentette, az elmúlt húsz év alatt a Sándor palotában egyetlen törvényt sem fogadtak el, amely megvédené a meggyilkoltak emlékét és amelyekkel vissza lehetne állítani az áldozatok méltóságát. Ezt persze megint csak nem a "málenkij robot"-ra, a gulágra, Recskre a kommunisták által elhurcolt százezrekre értette, akik mindezidáig - a fajtársaival ellentétben - kártérítést sem kaptak, miközben őket 65 éve rendszeresen nagy pénzekkel tömik.

Suchman Tamás azt mondta, az egybegyűlteknek dolguk van, az, hogy Magyarország becsülete olyan legyen, mint amilyennek egy XXI. századi európai uniós országénak lennie kell. Ezzel egyet lehet érteni, nem véletlen döntöttek úgy a szavazópolgárok, hogy jusson ki az Európai Parlamentbe három, valóban Magyarország érdekeit képviselő, az országunk hazaárulók által megtaposott becsületéért küzdő, a nemzeti érdekeinket érvényesíteni kívánó képviselő is.

Feldmájer Péter, a hírhedt holokausztipari szervezet, a Mazsihisz elnöke arról is hazudozott, hogy a budapesti mészárlások előtt néhány évvel a magyar csendőrök és katonák Újvidéken ezreket lőttek a Dunába. Ami történelmi hazugság, mert nem ezreket lőttek a Dunába, és akiket lelőttek, azok sem voltak ártatlan civilek, hanem partizánok. Továbbá ne felejtsük el, hogy ezen ügy kapcsán volt az egész második világháborúban egyedülálló módon eljárás.

Kijelentette, ma Magyarországon sokan várnak arra, hogy erős legyen a demokrácia, olyan, amely törvényeket hoz. Közölte, szükség van az új törvényekre, de be kell tartani a régieket is. Feldmájer Péter azt is kijelentette gyűlölettől fröcsögve , hogy ma Budapesten él egy olyan ember, aki ezreket lövetett a Dunába, de Magyarország több más állammal ellentétben nem képes kiadni a bűnösöket. Azt persze nem említette, hogy az általa vezetett szervezetben, valamint az országgyűlésben és számtalan helyen a közéletben munkásőrök, kommunista bűnözők, illetve azok közvetlen leszármazottai élhetik háborítatlanul és büntetlenül a világukat mindaddig, amíg üt majd nekik az elszámoltatás órája.

Hangot adott annak a véleményének is, hogy akik disznólábakat helyeztek el a szoborkompozícióba, azok nem csak a halottak emlékét, hanem a saját vallásukat is meggyalázták. Az esemény közben Hegedűs D. Géza "színművész", volt KISZ-es esernyőtartogató beteg gyűlölködő 65 áldozat nevét sorolta fel, míg Balázsovits Lajos elszavalta Radnóti Miklós Hetedik eclogáját. Ezután a résztvevők megtisztították a cipőket, lehelyezték az emlékezés virágait és az egyik vascipő mellé parazsat tettek, feltételezhetően a sohasem létezett gázkamrákra és a háborús munkatáborokban elhunytak elhamvasztására szolgált kemencékre emlékezve.

Aliza Bin-Noun nagykövet, a jelenlegi politikai elitünk főnökségének helyi képviselője a hétfői eseményekről úgy sopánkodott, hogy szörnyű, ami történt, sokkoló, hogy 65 évvel a holokauszt után ezzel kell szembesülni. Úgy fogalmazott, az elkövetők éjszaka érkeztek mint a tolvajok és nem vállalták tettükért a felelősséget, akárcsak a trianoni és más nemzeti emlékműveink meggyalázói, vagy az elvbarátainak tehetetlensége miatt tönkrement közbiztonságunk következtében a betörőcigányok. Kérdésre felhúzta az orrát és elmondta, Izrael érzékeny az ilyen tettekre, bárhol történjenek is a világon. Nagy kegyesen még nem indítják el a bombázó repülőgépeiket az országunk ellen, ha mostantól kezdve fülünket-farkunkat behúzva, szemlesütve, csendben meghúzzuk magunkat. Megjegyezte: látva, mennyien eljöttek a siránkozásra, biztos abban, hogy Magyarországon a többség nem támogatja az ilyen tetteket.

A csütörtöki megemlékezésen több válogatottan szélsőséges politikus is megjelent, például Mandur László, a parlament alelnöke, a "szocialista", az élősködők menetén is vígan sertepertélő Horváth Csaba, Hagyó Miklós, Barát Etele, a hírhedt milliárdos Kapolyi László, a hisztérikálóan beteges gyűlölködő Bárándy Gergely, Gy. Németh Erzsébet, Lamperth Mónika, Molnár Csaba, az 56-os áruló Mécs Imre, de ott volt az országszázlót lebontató, KISZ-es nyikhaj Rogán Antal, az V. kerület polgármestere, a herényire zsugorodott MDF névadója és a ciánista szabad demokrata Kuncze Gábor is.

Tegnap két szedett-vedett siserehad is randalírozott a cipők körül: előbb a szélsőségesen beteges Magyarok a Nácik Ellen Civil Szervezet tartott villámcsődületet. Ezt követte egy másik demonstráció, amelyet a buzeráns Orosz József és Salamon András filmrendező szervezett. Akkor a helyszínen megjelent Molnár Csaba, az MSZP üdvöskéje, valamint később a jó kisfiúként viselkedő libatolvaj miniszterelnök is, aki egy szál virágot rakott le a vascipőknél, mielőtt hétfőn elrepül a megbízóihoz Izraelbe.

(Híradó nyomán Szent Korona Rádió)