2008. szeptember 11. (Magyar Demokrata): Charta 2.0

A fasizmus falra festett démona elleni küzdelemre létrehozott Demokratikus Charta az MSZP választási győzelméhez vezetett 1994-ben. Gyurcsány Ferenc most a Magyar Chartával szeretne politikailag túlélni.

- Lassan ki kell mondani, hogy betelt a pohár, hogy nincs tovább, nem engedjük, hogy pár ezren félelemben tartsák a többséget - ezekkel az ismerősen csengő szavakkal jelentette be a Magyar Charta megalakulását Gyurcsány idén júliusban, a melegfelvonulás után a Parlament elé összehívott újságíróknak.

Gyurcsány szerint veszélybe került a demokrácia, ezért meg kell szervezni „a jogos nemzeti önvédelem nyitott, demokratikus mozgalmát”. Bejelentette, hogy szeptember 6-án a Magyar Charta egy budapesti tömegdemonstráció keretein belül megmutatja, „elég erősek vagyunk ahhoz, hogy érvényt szerezzünk a demokratikus többség akaratának, hogy mi vagyunk többen, és mi vagyunk az erősebbek.”

Joggal gondolta bárki, hogy a Magyar Charta a félévenként meghirdetett kormányprogramokhoz hasonlóan a feledés homályába vész. Daróczi Dávid kormányszóvivő azonban a múlt héten bejelentette, a Magyar Charta demonstrációja nem marad el, csak a tervezettnél két héttel később, szeptember 20-án lesz. Az eredetileg meghirdetett időpontban, szeptember 6-án tartják az alakuló ülést, amelyről csak annyit árult el a szóvivő, hogy „számos köztiszteletnek örvendő személyiség és civilszervezet” jelezte részvételét.

Gyurcsány az MTI-nek nyilatkozva emlékeztetett arra, hogy a Demokratikus Chartának nagyon jó hagyományai vannak Magyarországon, és támogatja, hogy Magyar Demokratikus Charta legyen az új mozgalom neve. A rendszerváltás után alakult mozgalommal már júliusban, a Klubrádiónak adott interjújában párhuzamot vont:

- A kilencvenes évek elején néztünk először szembe azzal, hogy a szélsőjobb fenyegető módon lép fel. Csurka István dolgozata 1992 augusztusában az egész demokratikus renddel szemben életre hívott egy rendkívül széles együttműködést, a Demokratikus Chartát. Nem tagadom, hogy a Demokratikus Chartát talán a legfontosabb előzménynek tartom.

Az MSZP rehabilitálása

Minden úgy történt, ahogy Gyurcsány mondta. Kivéve azt, hogy a Demokratikus Charta nem 1992 augusztusában jött létre és nem Csurka dolgozata miatt. 1991. szeptember 5-én jelentette meg a Népszava Kónya Imre párton belüli vitára szánt, nem nyilvános írását, amely a liberális értelmiség szerint súlyosan sértette a polgári demokráciát. Kónya, az MDF akkori frakcióvezetője arról írt, hogy a kormány nyújtson anyagi támogatást a kormánypárti sajtónak, valamint változtassa meg a Magyar Televízió és Rádió politikai beállítódását, továbbá szorgalmazta egy igazságtételi törvény létrehozását a kommunista diktatúra felelőseinek megbüntetésére. Ekkor dúlt a belpolitikai küzdelem Göncz Árpád köztársasági elnök és Antall József miniszterelnök között a televíziós és rádiós alelnökök kinevezésével kapcsolatban. A köztársasági elnök a kormányhoz közel álló médiajelöltektől féltette a demokráciát és nem írta alá a kinevezésüket. Az Antall-kormányt naponta szélsőjobboldalizó ellenzéki értelmiségiek a Kónya-írással végleg igazolva látták, hogy jobboldali diktatúra felé halad az ország, ezért szeptember 27-én a Magyar Hírlapban közzétették a Demokratikus Charta felhívását.

Pető Iván az SZDSZ, Fodor Gábor a Fidesz, Vitányi Iván az MSZP nevében írta alá az alapító nyilatkozatot. Aláírta még több mint 150 közéleti személyiség, köztük Konrád György, Kornis Mihály, Jancsó Miklós és Farkasházy Tivadar is. Ez a dokumentum több szempontból is történelmi jelentőségű. Először fordult ugyanis elő a rendszerváltás óta, hogy az MSZP-vel, mint az MSZMP jogutódjával, együttműködjön egy másik párt: „A megelőző hónapok szélsőjobbos megnyilvánulásai, a kormánykoalíció ezzel kapcsolatos enyhén szólva is kétértelmű magatartása és Horthy-nosztalgiázása a szoclib értelmiség nem elhanyagolható részében azt a meggyőződést erősítette, hogy itt a szélsőjobboldali veszély. Megállításához minél szélesebb ellenzéki összefogásra van szükség, amelyben feltétlenül helye van a pártállami múltjától megszabadult MSZP-nek. Ezt szolgálta a Demokratikus Charta, amely így az MSZP morális rehabilitálásának a terepévé vált.” (F. Havas Gábor- Solt Ottilia: A Déri Miksa utca 10. története. in. Solt Ottilia: Méltóságot mindenkinek)

Út a választási győzelemig

Az első szabad választásokon 11 százalékot elérő MSZP 33 országgyűlési képviselőjével jelentéktelen kispárt volt. Helyzetüket nehezítette, hogy - mai divatos kifejezéssel élve - az összes többi párt elhatárolódott tőlük, velük semmilyen közösséget nem vállalt. Kormány és ellenzéke egyetlen kérdésben értettek egyet: az MSZP-ellenességben. Emlékezzünk az SZDSZ harcias antikommunizmusára. A Demokratikus Chartához való csatlakozásuk megteremtette azt a lehetőséget, hogy az SZDSZ-szel közös politikai platformra helyezkedjenek - a falra festett Nagy Ellenséggel szemben - és sikerült elhallgattatniuk az SZDSZ antikommunista szólamait. Senkit nem érdekelt az MSZP előző rendszerhez való viszonya akkor, amikor a demokráciát veszélyeztető, rettenetes és „fasiszta” Antall-kormánnyal kellett felvenni a harcot.

„A választmány megvitatta a szocialisták 1992. évi politikájának alapelveit és állásfoglalást fogadott el a társadalmigazdasági helyzetről. A kormány antiszociális és tekintélyelvű, vele szemben a Demokratikus Charta égisze alatt széles öszszefogást kell szervezni az elkövetkezendő időben.” (Darvasi Piroska és Feitl István: Az MSZP történetének kronológiája) 1992-től a Charta utcai tüntetésekbe, felvonulásokba kezdett, amelyeken a Fidesz már nem vett részt. „Fasizmus miatt a holnap elmarad” - olvashattuk az egyik transzparensen.

A legnagyobb chartás tüntetés 1992. szeptember 24-én volt a Parlament előtt, százezer ember részvételével. A tüntetésen jelen lévő vegyes társaságról így írt Neményi László a Beszélőben: „Mindenki, aki tiszta szívből örült a rendszerváltásnak és most a demokrácia iránti aggodalomból ott volt a téren, szemezhetett ragyogó arcú vén és kevésbé vén bolsevikokkal, akik röpdöstek az örömtől, mert ők előre megmondták: Pozsgay árulása fasizmushoz fog vezetni. Nehéz elképzelni, hogy az a sokaság, amely ennyire és így volt heterogén, kéz a kézben elénekli a »We shall overcome «-ot. Sokan kínosnak találták, hogy hétpróbás antidemokratákkal és meggyőződéses cenzorokkal együtt kellett tüntetniük a demokrácia és a sajtószabadság mellett. De sajnos ez elkerülhetetlen volt.” Az antikommunista liberálisok kezdetben tehát szúrós szemmel nézték a velük együtt tüntető volt állampárti funkcionáriusokat, de az általuk a falra festett ördög elleni harcban szükség volt rájuk.

A tüntetés a sikeresen reaktivizálódott Horn Gyula szerint az európai demokraták válasza volt a szélsőséges politizálásra. Horn a tüntetés után azt mondta, „az MSZP a legszervezettebb politikai erő Magyarországon, amelynek súlya már egyenrangú a konzervatív és liberális erőkével.” Ekkorra az MSZP már valóban megerősödött, jelöltjei a több településen tartott időközi önkormányzati választásokon megelőzték az MDF jelöltjeit. Két év múlva már beérett a Demokratikus Charta gyümölcse: az MSZP- SZDSZ-koalíció abszolút többségben kormányzott a Parlamentben.

A Charta ma

- Ami 1993 óta a magyar politikában történik, megmagyarázza az akkori konfliktus eredetét. Látható volt már a Demokratikus Charta megszervezésénél is, hogy az MSZP együttműködött az SZDSZ-szel. Fodor Gáborral és társaival az alapvető nézeteltérés abból adódott, hogy az SZDSZ nekünk stratégiai szövetségesünk, taktikai szövetségesünk, avagy egyik sem. Gábor úgy gondolta, hogy a Fidesznek szorosan együtt kell működnie az SZDSZ-szel, a fiatal demokraták döntő többsége viszont úgy gondolta, hogy nem - emlékezett vissza a fideszes Sasvári Szilárd egy interjúban. (Magyar Nemzet, 2005. március 26.)

A Demokratikus Charta a mai belpolitikai viszonyokat hozta létre. Egyrészt összehozta az SZDSZ-t és az MSZP-t, másrészt elindított a Fideszben egy tisztulási folyamatot, amelynek végén a fiatal demokraták kiléptek a Liberális Internacionáléból és az összenőtt balliberálisok legnagyobb ellenzékévé váltak. A Fidesz politikusai - Fodort kivéve - nem tartották hitelesnek, hogy a Charta tüntetésein a kommunista utódpárt képviselői féltik a demokráciát, ezért az utcai megmozdulásokon a Fidesz már nem vett részt, kivált a Demokratikus Chartából. Ezt a mai napig nem bocsátották meg a balliberális értelmiségiek. Tulajdonképpen ide vezethető vissza, hogy a Fideszt azóta is a szélsőjobboldallal azonosítják.

- A szombaton történtek után elolvastam a Fidesz közleményét és ismét rögzíthettem, amit eddig is tudtam: összenőtt, ami összetartozik. A Fidesz és a szélsőjobb. A legnagyobb ellenzéki párt által jegyzett dokumentum ugyanis elítéli az erőszakot, de egyetlen részvétteljes vagy sajnálkozó kifejezést nem szán a megtámadottakra. Szolidaritásnak nyoma sincs. (...) A káoszban érdekelt Fidesz csendben, félhangosan támogatja a szélsőjobbot. Az Orbán Viktor által előfizetésre ajánlott lapokban se szeri, se száma a rasszista megnyilvánulásoknak. Amíg ők meg nem szakítanak minden kapcsolatot a gyűlöletkeltőkkel, addig itt nem lesz rend - írta Gréczy Zsolt idén júliusban a stop.hu blogjában. Amikor tehát Gyurcsány ma a Demokratikus Charta hagyományairól beszél, abban reménykedik, hogy megismétlődhet a történelem, hiszen az a mozgalom valójában az akkori MSZP megmentésére jött létre. Tamás Gáspár Miklós annak idején ugyan úgy fogalmazott: „semmi okunk arra, hogy ne teljesítsük demokratikus és szabadságszerető kötelességünket. Azt, hogy a hatalmon lévők körmére nézzünk akkor is, ha némelyikük netán a barátaink sorából kerül ki” - , de mint mindig, ezúttal is mellébeszélt, igazából a baloldali-liberális egységfront létrehozása volt a cél.

Gyurcsány Ferenc ma ugyanezt szeretné, hogy a liberálisok ismét megmentsék az MSZP-t. Ugyanúgy: a demokraták összefognak egy újabb fasiszta rém - most nem Csurka, hanem a Gárda - ellen. Az MSZP ugyanis, miután az SZDSZ taktikusan kiugrott a koalícióból, ismét a közutálat karanténjába került. Jól jönne ismét egy mozgalom, amelynek viharos hullámain vissza lehetne evezni a legitimáció védett öblébe. Csakhogy az idő nem ismétlődik. A Magyar Chartát mereven elutasította az SZDSZ. A szocialistákat senki nem akarja megmenteni. Ahogy Horn Gyula annak idején látnokian megfogalmazta, el kell vinniük a balhét. Ebből pedig csak egy dolog következik: a kormánybukás. Az SZDSZ az elmúlt hónapokban egy százalékról négy százalékra erősödött. Számukra ma már jobb üzlet a kormányváltás, mint másfél évig beállni egy gyurcsánymentes, de amúgy tökéletesen reménytelen kormányba és beleégni az államcsődbe. Ha logikusan gondolkodunk, a liberálisok új ellensége a szegénység és a korrupció lesz, persze egy kis antirasszizmussal körítve. Ők fogják megváltani Magyarországot. És Magyarország hálával fog fizetni érte.

---------------

RÉSZLETEK A DEMOKRATIKUS CHARTÁBÓL

1. Demokrácia akkor lesz, ha a jogállam eszméjéhez híven tiszteletben tartjuk a Magyar Köztársaság jogrendjét és demokratikus intézményrendszerét.

2. Demokrácia akkor lesz, ha a polgárnak nem kell tartania a mindenkori hatalomtól.

7. Demokrácia akkor lesz, ha a mindenkori hatalmi-politikai erők tartózkodnak a független bírói hatalom befolyásolásától.

10. Demokrácia akkor lesz, ha a Magyar Köztársaság minden állampolgára, ha kívánja, a magyar nemzet tagjának tudhatja magát.

13. Demokrácia akkor lesz, ha az állam semleges türelemmel viseltetik valamennyi polgárának meggyőződése, világfelfogása iránt mindaddig, amíg az másokat nem fenyeget.

16. Demokrácia akkor lesz, ha a közszolgálati rádió és televízió a kormánytól, pártoktól és önkormányzatoktól egyaránt garantáltan függetlenné válik.

17. Demokrácia akkor lesz, ha a sajtó szabadságát nem korlátozza állami monopólium, sem államtól függő bankok pénzügyi túlsúlya, sem az újságírók megfélemlítése, és a mindenkori hatalom egyként szolgál információkkal valamennyi törvényes sajtóorgánumnak. Minthogy a szabadságot önmagában nem védi meg a legjobb törvény, a legjobb intézményi rend sem, ha az állampolgárok nem kelnek a jog és az állampolgári szabadság védelmére erős, tevékeny akarattal, mi a Demokratikus Charta írói, felemeljük szavunkat az alkotmányos demokráciát veszélyeztető jelenségek ellen, és azon leszünk, hogy türelmetlen, kirekesztésre törekvő, tekintélyelvű hatalmi csoportosulások ne tehessék holt betűvé a Köztársaság alkotmányát (...)

Szerző: Lass Gábor

2008. szeptember 17. (Magyar Demokrata)

Magyar Charta

SZÓKIMONDÓ

Szalay Károly A Magyar egér után a Magyar Chartáról írok. A "demokratikus" alcímmel meghirdetett mozgalomról. Látszólag a rasszizmus, a kirekesztés, a magyar nép szabadsága érdekében és ellenében óhajt tiltakozni, Önön, olvasón múlik, hogy úgy értelmezze a szöveget, hogy "a magyar nép szabadsága ellen" vagy a "rasszizmus védelmében" lépnek-e föl; valójában azonban Gyurcsány Ferenc elkelekótyásodott hatalmának a védelme a cél. Azt hinnénk, a virtuális MSZP-SZDSZ-koalíció eljutott már mélypontjára, de nem! A múlt heti megbeszélés után tartott két sajtótájékoztató, Gyurcsányé és Fodoré, arról tett tanúbizonyságot, hogy vagy mind a kettő, de legalább az egyik hazudik. Fölemelő érzés lehet az aláíróknak, hogy az ű uralgásukat akarják meghosszabbítani. Eszembe jut az a találós kérdés, hogy két indián közül melyik hazudik? Némi logikával azt ki lehet következtetni, de Gyurcsány és Fodor esetében passzot kell mondanom. De nézzük a szöveget. Így kezdődik: "Magyarországon immár közel két évtizede demokrácia van. Mi magyarok - történelmünkben először - szabadok vagyunk, a szabadság rendjében élünk." Ez a szöveg azt sugallja, egyértelműen és vitathatatlanul leszögezi, hogy Szent István, Szent László, Könyves Kálmán, Nagy Lajos, Mátyás alatt nem volt szabad a magyar nép. Nyilván a honfoglalás előtt sem, a nyolcadik, a kilencedik, a tizedik században is rabszolgaként kalandoztak és hadakoztak. A magyar történelem meghamisítása divat manapság. Divat volt a nácik szája íze szerint, divat volt a szovjet megszállók kedvéért. Azt lehet erre mondani: ja, persze a nácik és a kommunisták. De nem. A nemzeti oldalon álló történészek nemzetellenes történetírásáról még cikkezek majd. Vissza a "Chartához". Egyfelől az aláírt, tehát elfogadott szöveg minősíti az aláírókat. Mondhatom, aki ezt aláírta, vagy tudatlan, műveletlen, hülye, vagy nem is olvasta a szöveget.

A magyar írók közül többek között Andressew Iván, Balla Zsófia, Darvasi László, istenem: Görgey Gábor! Karafiáth Orsolya (csecsemű korú és műveltségű költőnő), Lengyel Péter, Radnóti Sándor, Tverdota György, Ungvári Tamás, Závada Pál, vagy az eredetileg maoista, szélsőbaloldali Dalos György. A némethlászlós Sándor Iván és az illyésgyulás Pomogáts Béla mit keres itt? Medgyessy Péter volt rá ilyen nagy hatással? Azt értjük, hogy az MSZMP KB alosztályvezetője Agárdi Péter, a volt kádárista miniszterelnök-helyettes Csehák Judit, a moszkvai Lenin Intézetben végzett Huszár Tibor, az Aczél György fűkádere, Ormos Mária, vagy a Vígszínház párttitkára, Hegedűs D. Géza aláírta. Ez érthető, de nem tesz jót a mozgalom demokratikus és magyar jellegének. Persze rosszul cseng minden efféle mozgalomban, még ha Gyurcsányt mentő akció is, Debreczeni József, a rozsdás, csikorgó szélkakas, Bauer Tamás, a körmös Bauer fiának neve, nem is szólva Marosán Györgyről, Bolgár Györgyről, Farkasházy Tivadarról, az elkötelezett Kádár-kori, Horn-kori, Medgyessy-kori, Gyurcsány-kori kormánypárti humoristáról. Hát persze, itt a helye Bolgár Györgynek, Kende Péternek, Kósáné Kovács Magdának, Tamás Gáspár Miklósnak, Vásárhelyi Máriának, de miért nyüzsög itt Vekerdy Tamás? Az álművelt Vágó István? Mit keres itt P. Szűcs Julianna vagy Vitányi Iván, Müller Sziámi Péter, Pók Attila, Koltai Róbert, Kállai Ferenc, a kádárista örök parlamenti képviselői, Csengery Adrienne, istenem, tudják ezek, mihez adták a nevüket? De az igazi nagy durranás, hogy aláírta ezt a kartát Balassa Péter, az évtizede halott egyetemi tanár és esztéta is. Gogol Holt lelkekje 1842-ből! Emberek és némberek, nem szégyellitek magatokat?

 

2008. szeptember 18. (Figyelő)

Nézőpont - Bozóki András: Az olcsó kedves

Másfél évtizedes szünet után újra zászlót bontott a Charta. De ez a Charta már nem az igazi. Nem az, amely 1991 és 1994 között aktív értelmiségi és civil mozgalomként megállította a Csurka István nevével fémjelzett szélsőjobboldali előretörést, majd kellő eszmei és mozgalmi alapot teremtett a szocialisták es liberálisok későbbi koalíciós kormányzásához. Ezt a Chartát nem a Charta akarta - hanem a miniszterelnök, a kormánypárt elnöke. A mozgalmat nem színházi büfékből és egyetemi menzákról, hanem a Miniszterelnöki Hivatalból indították el.

A Demokratikus Charta a magyar történelem egyik legsikeresebb civil mozgalma volt, amely 1992-ben békés tüntetésen 80 ezer embert mozgósított a jobboldali radikalizmus térnyerése ellen. Magyarországon se előtte, se utána ehhez fogható nagyságrendű békés, civil, demokráciavédő, utcai megmozdulás nem volt.

A KORMÁNYZOTTAK NEVÉBEN.Hogyan is határozta meg a Demokratikus Chartát szellemi atyja, Konrád György 1991-ben? ,,Mi a Charta? Demokraták szellemi társulása. (...) Fontos, hogy a kormányzat szembesüljön azokkal az időszerűen újrafogalmazott demokratikus alapértékekkel, amelyeket végső soron maga is oszt. A Demokratikus Charta a társadalmi szerződés ideáinak a fölfrissítése a kormányzottak oldaláról." Az akkori Chartában egyaránt fellelhe tők voltak a demokratikus ellenzék eszmevilágának és a nyolcvanas évek reformer értelmiségi aktivizmusának hagyományai. Írók, rendezők, tudósok vállaltak aktív szerepet, köztük Konrád György, Balassa Péter, Mészöly Miklós, Jancsó Miklós, Darvas Iván, Kornis Mihály, Parti Nagy Lajos, Komoróczy Géza, Horányi György vagy Kerényi Imre.

Furcsa, romantikus idők voltak azok, amikor az értelmiség még azt hitte, hogy a felbomlasztott Kádár-rendszer és az 1989-es tárgyalásos forradalom után, az új demokráciában is döntő szava lesz. Nem volt még mobiltelefon, internet, iWiW, és Facebook, így a szervezők hol a Merlin Színházban találkoztak, hol a Kossuth Klubban, hol pedig a Nagymező utca különböző mulatóiban. Persze a háttérben már ott szimatoltak a pártok, oda igyekezett az SZDSZ részéről például Magyar Bálint és Mécs Imre, vagy az MSZP-től Szabó Zoltán és Vitányi Iván. Az ellenzéki pártok ott segítettek, ahol tudtak: néha logisztikával, néha a jelentkezések adminisztrálásával, olykor pedig nyilvános beszédekkel.

De akkor még más időket éltünk, a politikusok is értelmiségiek voltak, akik alig egy éve jutottak be a parlamentbe. Arcukat nem redőzte közel húsz év kiábrándító parlamenti strapája, szerepük szerényebb volt. A pártok maguk is mozgalmi képződmények voltak, jóval kevésbé bebetonozódva a rendszerbe , mint manapság.

Konrád leszögezte, hogy ,,a Charta fogalmánál fogva nyitva áll minden ember előtt. (...) Nincsen kerítés, amelyen belül tekintélyes pillantások őrködnek a hitigazságokon." Csatlakozhat hozzá bárki, jöjjenek a demokratikus baloldaliak és a demokratikus jobboldaliak. Jöttek is. A sok civil csoport közt ott volt például az erőszakellenes Alba Kör, a Feminista Hálózat, vagy (személyes kedvencem) a NAP Anarcho-Punk csoport. A Charta tagjai - bár olykor szkeptikusan figyelték Antall és Csurka küzdelmét - nem törekedtek arra, hogy az egész jobboldalt az erőszakos szélsőségekkel azonosítsák. Konrád György úgy vélte, ,,a kormánypártok nem tennék okosan, ha eleve elutasítanák a Chartát, mert nekik is szükségük lehet még rá, ha egyszer alkalmasint nem lesznek kormányon". Arra Konrád persze álmában se gondolt, hogy a Chartára éppen a kormánypártnak lehet majd szüksége.

Annyiban viszont előrelátó volt, hogy megjósolta: ,,Minden bizonnyal lesznek idétlen ham isítványok. Egy biztosíték van csak arra, hogy egy szöveg a Demokratikus Charta autentikus rokona-e. Maga a gondolat." Mert ,,a tapasztalat azt mutatja, hogy nehéz személyes függetlenségünket csorbítani, ha mi magunk, így vagy amúgy, hozzá nem járulunk ehhez, ha mi magunk föl nem adjuk".

A BÍRÓ NEM RÚG TIZENEGYEST.A Charta a civilek önszerveződésének egy lehetséges műfajaként jött létre, amelynek Konrád György akkor még aláírója és szóvivője volt. Ma már nincs ott. Hiszen ő mondta: ,,A Charta szelleme nem olcsó kedves. Aki aláírja, az megfogadja, hogy bíróként nem fog tizenegyest rúgni."

A szerző politikatudós, a CEU professzora, volt kulturális miniszter.

 

2008. szeptember 21. (Vasárnapi Hírek)

Sok ezren voltak a Kossuth téren a demokráciát védelmezni

Szélsőségesek randalíroztak - Estére helyreállt a rend a fővárosban

-A magyarok egymásnak nem ellenfelei, hanem bajtársai, testvérei; magyar nem háborúzhat magyarral - mondta Gyurcsány Ferenc, a Magyar Demokratikus Charta rendezvényén szombaton Budapesten, a Kossuth téren. A kormányfő hangsúlyozta: van egy erős jobboldali politikai közösség, tagjainak azt üzeni, hogy ők is a honfitársai és a barátai. A békésen lezajlott gyűlések után szombaton délután szélsőséges radikálisok Budapest több pontján zavargásokba kezdtek, de estére-a rendőrség tájékoztatása szerint-helyreállt a rend a fővárosban. Lapzártánkig a BRFK tájékoztatása szerint 12 embert állítottak elő.

(...)

 

2008. szeptember 21. (Vasárnapi Hírek)

Magyar nem háborúzhat magyarral

Gyurcsány Ferenc a charta rendezvényén

A magyarok egymásnak nem ellenfelei, hanem bajtársai, testvérei; magyar nem ha rázhat magyarral - mondta Gyurcsány Ferenc a Magyar Demokratikus Charta rendezvényén szombaton Budapesten, a Kossuth téren, A miniszterelnök azt kérte a résztvevőktől, vigyek el az üzenetet, hogy létezik egy olyan Magyarország, amelyben megértés és béke honol, és ebben az országban mindenkire szükség van. Nyugodt, békés országot akarunk, ahol mindenki az lehet, ami akar, Ebben a legszentebben közösek vagyunk magyarok, demokraták - mondta. A kormányfő hangsúlyozta: azt üzeni a jobboldaliaknak, hogy ők is a honfitársai és a barátai. Kiemelte: Magyarország ereje sokszínűségéből ered. Úgy fogalmazott: a jóindulatú emberek egymásra nyitott Magyarországát keresi. Gyurcsány Ferenc szólt arról is: volt, hogy tévedett, nemegyszer hibázott is, de soha bűnbe nem esett. Hozzátette: kereste az utat másokhoz, próbálta megérteni őket és tenni azért, hogy egyben lehessen tartani ezt a nemzetet. "Arra hívtam az embertársaimat, hogy keressük meg mindazt, ami összeköti az országot. Vagy olyan sokan vagyunk, hogy azzal kellene foglalkozni, hogyan lehetnénk még kevesebben?" - tette fel a kérdést. Azt kérte a résztvevőktől, hogy tegyék azt, ami a hazafiak kötelessége: tanuljanak meg szeretni és nem gyűlölni, nyitottnak lenni és annak maradni. A kormányfő azt is kérte az emberektől, hogy mondják el másoknak: Magyarország olyan ország, amelyben mindenkire szükség van, és azt csak együtt tudja megcsinálni tízmillió határon belül, és még több határokon túl élő magyar. Kiemelte: nem ahhoz kell bátorság, hogy valaki brutális szavakat mondjon, vagy a gonoszt hívja segítségül, hanem ahhoz, hogy Magyarország újra összekapaszkodjon. A gyűlésen megjelent a kormány több tagja - köztük Bajnai Gordon, Draskovics Tibor, Hiller István, Kiss Péter, Székely Tamás, Veres János, Lendvai lldikó, az MSZP frakcióvezetője, Hagyó Miklós és Horváth Csaba főpolgármester-helyettes. Részt vett több közéleti személyiség is, így például Bródy János előadóművész, Vásárhelyi Mária szociológus, Ungvári Tamás író, műfordító, kritikus. A rendezvényre mintegy ezerötszázan érkeztek a romaszervezetek nem sokkal korábban véget ért demonstrációjáról.

Egy piros-fehér-zöld esernyőt nyitottak ki a "barna eső" elleni védekezésül szombaton a budapesti Kossuth téren felállított színpadon a Magavar Demokratikus Charta alapítói: Konrád György író, Farkasházy Tivadar humorista, újságíró és Vitányi Iván szocialista politikus. Ezután Vitányi Iván a négyezer-ötezer résztvevő előtt arról beszélt, hogy 1993 szeptemberében a charta tagjai ugyanúgy álltak a Kossuth téren, mint most, két okból: valami ellen és valamiért. Azt mondta: nem hagyják, hogy az utcát a szélsőjobboldal "gátlástalan, agresszív politikai színtérré" züllessze. Emellett céljuk a demokrácia és a társadalom felemelkedése. Hozzátette: ennek az egész társadalomban kell eldőlnie. - A demokrata fél, félti az alig nagykorú, 19 éves magyar demokráciát - mondta Iványi Gábor lelkész a Magyar Demokratikus Charta 2008 szombati rendezvényén Budapesten, a Kossuth téren. A Wesley János Lelkészképző Főiskola vezetője közölte: szégyelljük, hogy több mint fél évezred után nem tudtuk integrálni a cigányságot, és azt, hogy csöndes össztársadalmi egyetértés látszik kibontakozni arról, velük szemben bármi megengedett. Felszólalt Konrád György író is, aki azt mondta: azért nyitottuk ki az esernyőnket, hogy félresöpörhessük a vad, embertelen ideológiákat. "Azért gyűltünk itt össze, hogy kinyilvánítsuk, nem félünk" - mondta ezután Demszky Gábor a Kossuth téren. A rendezvény este hat óra körül ért véget. Az MTI becslése szerint legalább háromezer rendőr biztosította a szombati, budapesti demonstrációkat. A tömegben sok civil ruhás nyomozót lehetett látni, a rendőrök lovakkal és vízágyúval is készenlétben álltak - jelentették az MTI tudósítói. A Budapesti Rendőr-főkapitányság szóvivője megerősítette, hogy a rendezvények biztosítására kilenc megyéből rendeltek fel rendőri egységeket. MTI

2008. szeptember 24. (Magyar Demokrata)

Kudarcok napja

VEZÉRCIKK

Szeptember huszadika legfontosabb tanulsága, hogy nincs tábora a szélsőséges provokátoroknak. Gyurcsány Ferenc bedobta az utolsó ütőkártyát, újraélesztette a Demokratikus Chartát, hátha sikerül elterelni a figyelmet az ország válságáról. Nem sikerült. Hiába beszélt a kormánypárt hónapok óta fasisztaveszélyről, hiába robbantott a rejtélyes Magyarok Nyilai a Szilvásy-nyaraló előtt, hiába hallhattunk a Charta-rendezvényen újfent barna esőről, a helyzet ma az, hogy a hivatalban lévő miniszterelnök csupán néhány ezer embert tud megmozdítani. Akkora közönség előtt, mint Gyurcsány Ferenc szombaton, parlamenten kívüli kispártok elnökei szoktak beszélni. Mindez persze nem véletlen. Mert ugyan Gyurcsány azt mondta, ő legfeljebb hibázott, de "soha bűnbe nem esett", ám az emberek többsége szerint a hazugsággal történő hatalomszerzés nem hiba, hanem bűn. És többé nem hisznek neki. De kudarcot vallottak a magukat nemzeti radikálisoknak nevezők is. Bár hosszas és lelkes szervezés előzte meg az ellentüntetést, összeállt Budaházy György, Toroczkai László, Vona Gábor, Morvai Krisztina és a Jobbik pártseregévé lett Magyar Gárda, ők sem tudtak kétezernél több embert megszólítani. És ez sem véletlen. Mert igaz ugyan, hogy egyre többen elégedetlenek, vagy éppen elkeseredettek azt látva, hogy az országot tönkretevő és parlamenti többségét elveszítő kormányt eddig nem lehetett elmozdítani a helyéről, de ez a többség azt is tudja, hogy a rendőrautók felgyújtása, a rendőrök megtámadása, a kődobálás nem "hazafiság", hanem randalírozás. És a józan többség tisztában van azzal is, hogy a hasonló esetek nem az ország, hanem a kormány érdekét szolgálják.

A kudarcot vallók sorából ne felejtsük ki Kolompár Orbánt sem. A sikkasztással gyanúsított cigányvezető minden korábbinál nagyobb romatüntetést ígért, de ők is csak pár százan jöttek össze. A társadalom egészénél tapasztalt tendencia pontosan érezhető a cigányság körében is: ott is elfogyott a baloldal. "Ha szavazásra akarjuk bírni az embereket, ellenséget kell keresni, ha nincs, akkor démonizáljunk valakit, mert ma már csak ettől mennek el az emberek voksolni" - mondta Nyakó István nemrégiben egy nagyváradi politikai fórumon. Ennél pontosabban nem lehet leírni a kormánypárt módszereit. Emlékezhetünk, az első parlamenti ciklusban fasisztaveszélyt kiáltott a balliberális szekértábor. A Demokratikus Charta segítségével összekovácsolták az MSZP és az SZDSZ szavazóit, majd elsöprő győzelmet arattak a széthulló jobboldal felett. 2002-ben és 2006-ban a hazugságok és felelőtlen ígérgetések mellett ismét a démonizálás volt a fegyver, Orbán Viktort igyekeztek diktátorként beállítani. Ezek a módszerek akkor még sikeresek voltak, a mostani Demokratikus Charta azonban már hatástalan. Volt, akiknek előbb, másoknak csak az utóbbi két évben lett világos, hogy Orbán Viktor nem diktátor, a Fidesz nem fasiszta párt, a jobboldal pedig nem azonos a csuklyás huligánokkal. De a többség már tudja, mint ahogy azt is, hogy az MSZP alkalmatlan az ország irányítására. Persze, a provokátorok mind folytatják, és valószínű, hogy október 23-ig lesz még néhány furcsaság a közéletben. De a kormány távozását akaró többségnek a nemzeti ünnepen is józannak kell maradnia. Ha sikerül, és ha Gyurcsány Ferenc alulmarad a számára létfontosságú őszi parlamenti szavazásokon, lehet végre egy többséggel rendelkező kormánya Magyarországnak. Olyan, amely képes arra, hogy kivezesse hazánkat a válságból. Mert a többség ezt akarja. ő "Hiába beszélt a kormánypárt hónapok óta fasisztaveszélyről, hiába robbantott a Magyarok Nyilai." Bándy Péter - EGY HÉT

2008. szeptember 25. (Szabadság)

BALSZEMMEL

MI A BAL SZEMÜNKKEL NÉZÜNK A VILÁGRA. IGY SOK MINDENT ÉSZREVESZÜNK AMIT CSAK A JOBB SZEMÜNKKEL NEM LÁTNÁNK. MÁSKÉNT IS LÁTJUK A VILÁGOT~ MONDJUK ÚGY BALSZEMMEL. EZUTÁN MINDEN SZÁMUNKBAN ELMONDJUK~ MIKÉNT IS LÁTJUK AZ ÉPPEN ESEDÉKES ESEMÉNYEKET A SAJÁT POLITIKAI ÉRTÉKÍTÉLETÜNK ALAPJÁN BALSZEMMEL. EGY NAPA AMELY NEM RENGETTE MEG A VILÁGOT

Fölösleges volt a múlt szombati nap. Fölöslegesek voltak a tüntetések, a kormánypárti is, az ellenzéki is, a cigányrendezvényről már nem is beszélve. Mindenek előtt abszolúte fölösleges volt a Magyar Demokratikus Charta meghirdetése. Ritka dolog az, ami felmelegítve is jó. Mondjuk, a töltött káposzta ilyen, de a chartázás biztosan nem. A Demokratikus Charta már 1993-ban sem volt több mint az MSZP és az SZDSZ baráti körének délutáni tombolása, de akkor legalább ellenzékben voltak, és ellenzékiként tüntetni mégis csak más. Na ne gondold, hogy az ellen emelték fel szavukat, hogy az Antall-kormány megszüntetett másfélmillió munkahelyet. Az sem hatotta meg őket, hogy szétverték a magyar mezőgazdaságot, ideológiai hülyeségükből otthagyták az orosz piacot. Ugyan, ez mind bagatell az ő bajukhoz képest! Akkor a chartások fő sérelme az volt, hogy Antallék nagy ívben rugdosták ki a liberálisokat az újságoktól, a rádióból, a televízióból.

Nem mondom, ez sem szép dolog, de aligha nevezhető a magyar nemzet sorskérdésének. Na, de minek a Charta ma? Mi az, amit a kormány a teljes hatalom birtokában nem tud megoldani, és ezért utcára kell mennie? Meg kell védeni a homokosokat és leszbikusokat? Ne csitítgass, tudom, hogy hivatalosan nem így kell őket hívni, de ettől még azok, amik. Szóval, meg kell őket védeni? Ki bántja őket? Olyat már hallottam, hogy valakit kirúgtak a munkahelyéről, sőt be sem engedték oda, mert kommunista. De olyat nem hallottam, hogy valakit meleg természetéért vágtak volna ki. Meg kell védeni a cigányokat? Kitől? A cigányság baja nem az, hogy a szélsőjobboldal cigányozik, hanem az, hogy nincs munkájuk. Kin segítünk azzal, hogy elhallgatjuk a tényeket? Kinek jó az, ha nem mondjuk ki: a cigányság olyan mértékben szaporodik, hogy az ország egyes részein ma többségben vannak az iskolákban, holnap többségben lesznek a lakosságban? Kinek segít az, ha nem mondjuk meg őszintén, hogy vannak bűnözési fajták, amelyeket ma és itt a cigányok követnek el? Kinek jó az, ha a rendőr nem is intézkedik a cigánybűnözőkkel szemben, mert fél a közösség kollektív bosszújától és a magyar bíróság tehetetlenségétől? A kormánynak nem tüntetésre kellene hívni a kormányhű cigányértelmiséget, hanem munkát kellene adnia a cigánynak. Meg kell védeni a zsidókat? Ki bántja ma a zsidókat?

Vannak törvények, amelyek akadályozzák társadalmi érvényesülésüket? Nincsenek, érvényesülhetnek! Nem engedik a vallásuk gyakorlását? Engedik, sőt állami pénzt is kapnak, de még a zsinagógát is rendőr őrzi, amit nem látsz egyetlen templomnál sem. Kiszorítják őket a médiából? Nézz körül, és mindjárt tudod a választ. Inkább azok panaszkodhatnának, akiknek az antiszemitizmus elleni szent háború ürügyén befogják a száját. Az antiszemitizmus ma bűn, de nem bűn az antinacionalizmus, azaz nem bűn tagadni, kidobni, eladni nemzeti értékeinket. Nem bűn az antikommunizmus sem, azaz büntetlenül ki lehet zárni a kommunistákat a médiából, bíróság elé lehet őket állítani véleményük kifejtéséért. Pedig mindketten legalább annyira magyar emberek, mint amilyennek a charta résztvevői gondolják magukat. A múlt szombat szépen koreografált színházi előadás volt. Minden együtt volt. Ott voltak a jó fiúk, ezúttal chartásként. A műsoruk maga volt a dögunalom. Demszky Gábor láttán szerintem még egyik másik chartás zsebében is kinyílt a bicska. A főpolgármestert ugyanis nem vallása miatt nem szeretjük, hanem azért, mert ocsmánnyá tette a várost, nem lehet közlekedni. Ott voltak a segédcsapataik, ezúttal az Országos Cigány Önkormányzat formájában. Ők alkották a legnagyobbat azzal, hogy a Duna - egyébként koszos és hideg vizében - az Árpád sávos zászlóról "lemosták a gyalázatot". Érted Te ezt? Na, és ott volt a szélsőjobboldal is. Rejtély számomra, hogy a kormány miért nem bír Toroczkai Lászlóval vagy Budaházy Györggyel? Miért bénul le a magyar bíróság, ha az ő ügyüket kell tárgyalni? Mit csinál a Nemzetbiztonsági Hivatal? A válasz persze egyszerű. A színházhoz ők is kellenek. Ők a rossz fiúk. A "mély magyar" kilengések nélkül ugyan ki hinné el, hogy rendes, derék, abszolúte demokrata és immáron talpig magyar miniszterelnökünket fenyegetik? A múlt szombat nem rengette meg a világot, még Magyarországot sem. A munkanélkülinek nem kínálnak hirtelenjében jó állást. A megemelt gázszámlát a hónap végén most is be kell fizetni. A kenyér, a hús sem lett olcsóbb. Este hazafelé semmivel sem lesz jobb a közlekedés. A magyar vállalkozó ugyanúgy fél a holnaptól. Az egri kórház dolgozói sem érzik úgy, hogy végleg legyőzték a Hospinsvestet. Este nyolcra véget ért a színház. Talán a nyugati TV-nézők röhögnek jót, rajtunk, mint egykor a gyarmatok őslakosain. Látod, ezeket engedtük be az EU-ba!

THÜRMER GYULA

2008. szeptember 25. (168 óra)

Ki provokál?

Köztünk szólva

A szélsőséges Pro Köln nevű szervezet múlt hét végére tiltakozó megmozdulást hirdetett egy muzulmánok által építendő mecset terve ellen, és ebből az alkalomból meghívta a városba az európai - mi mostanában finoman úgy mondanánk "jobboldali extremisták" vezetőit is. A rendezvényt kevéssel megkezdése előtt a rendőrség minden további nélkül betiltotta, minthogy a szélsőjobbos "megmozdulást" korábban már tömegek kifogásolták a városban, és a tartomány konzervatív minisztere is úgy foglalt állást, hogy a Pro Köln szervezkedése nemkívánatos. Mint a rendőrség szóvivője közölte: döntésükkel a várható összetűzéseket akarták elkerülni. Szóval, így is lehet. Ha egy német városban jól ismert személyek bármiféle ürüggyel randalírozni készülnek, akkor az illetékes hatóságok a nyilvánvaló kockázatokra való tekintettel inkább esélyt sem adnak nekik. Nem azon dolgoznak, hogy ellenérdekelt tüntetőket miképp válasszanak el egymástól, nem rendezkednek be néhány órás, immár rituális kergetőzésre a vandálokkal, nem teszik ki a város főútvonalait esztelen pusztításnak, saját embereiket pedig sérülésveszélynek. Egyszerűen betiltják azt a "rendezvényt", amelynek szervezőiről pontosan tudják, mit művelnének az utcákon, ha hagynák. Minálunk ez elképzelhetetlen; itt újra meg újra csatajelenetekre kerül sor, és a rendőrség legfeljebb arra büszke, hogy legutóbb már rövidebb ideig tartott a gyalázat, és kevesebb volt a sérült - noha újságírókat most is bántalmaztak, és a Magyar Demokratikus Charta hazafelé tartó tüntetőire azért sikerült rátámadnia a szélsőjobb vezéreitől módszeresen izgatott csőcseléknek. Holott eleve egyértelmű volt, hogy Budapesten két békés demonstráció mellett szerveződik egy erőszakra készülődő harmadik, amelynek tamtamjait ugyanazok verik, akik két éve meghonosították és azóta folyamatosan gyakorolják a köztéri agressziót. Tudni lehetett, hogy a Jobbik elnökétől a radikálisok kedvenc "jogvédőjén" át Budaházy és Toroczkai urakig kik vezénylik majd az üvöltő, romboló csapatokat, és senki számára nem kétséges, hogy céljuk ezúttal is a puszta félelemkeltés, a hangulati destabilizáció. Nem igaz, hogy az érvényes jogszabályok alapján ennek a tervezett barbarizmusnak nem lehetett volna gátat vetni.

A rendőrök persze megtapasztalták már, hogy nem számíthatnak sem az ügyészség, sem a bíróság utólagos támogatására: a vádemelések és az ítéletek nevetségesek. A politikai állásfoglalások pedig egyrészt bátortalanok, másrészt - a jobboldali ellenzék részéről - körmönfont eltökéltséggel áthárítják a felelősséget a kormányra, illetve az általuk csak baloldaliként aposztrofált józanokra, akik a charta jegyében azért emelik fel a szavukat, mert nem akarnak a radikálisok fenyegetettségében élni. Szégyenletes, hogy a Fidesz nevében Balog Zoltán lelkész, a parlament emberi jogi bizottságának elnöke éppúgy provokációnak nevezi a politikai mértékletesség és a demokratikus normák védelmében létrejött chartafelvonulást, mint Navracsics frakcióvezető vagy a KDNP szóvivője, miközben ők maguk tudják a legjobban, hogy pártjaik és szimpatizáns sajtójuk hosszú évek óta miféle szellemi munícióval látja el saját ultráikat. Az ellenzék legnagyobb pártjának képviselője felszólítja a titkosszolgálatot, hogy ne szervezzen egyszerre szélsőjobb és baloldali tüntetéseket, mert lám, az lesz a vége, ami a múlt szombaton történt. Hát nem agyrém? Eszerint Vona Gábor, Morvai Krisztina, Budaházy György és a többiek a kormány zsoldjában álló provokatőrök? Nevezettek vajon mit szólnak ehhez? Nem szeretnék megvédeni a jó hírüket? Semmi tiltakozás, semmi perindítás a Fidesz ellen? És hol van a történetbe lazán belekevert, amúgy nem létező szélsőbal? Kit tekintenek ma Magyarországon odasorolandónak a jobboldaliak? Miféle obskúrus vádaskodás ez ahelyett, hogy végre-valahára felnőnének fennen hirdetett konzervatív eszményeikhez, s határozottan, egyértelműen megneveznék és elítélnék az ultraradikális banditizmust - úgy, ahogyan azt Európában a néppárti politikusok teszik? Miért igyekeznek ennyire kilógni a "családból"? És miért asszisztál ehhez a cinkos elnézéshez a magát jobboldalinak valló értelmiség? Miért nem vesznek részt a chartában legalább a mérsékelt prominensei, akik feltehetőleg nem lelkesednek a Magyar Gárdáért és hasonszőrű társalakulataiért, nem értenek egyet a Molotov-koktélt dobáló terroristákkal, és nem védelmezik a rasszistákat? Hol van a konzervatív Magyarország? Komolyan azt hiszi, hogy ahol a miniszterelnök beszédet mond mindenfajta kirekesztés ellen, ott állampolgárként és demokrataként jobboldali nem jelenhet meg? Az MDF például így gondolja? De hát akkor legalább saját fórumain miért nem nyilvánítja ki ez a tábor, hogy hol húzódik számára az őt nem léphető határ a szélsőségesek felé? Látott itt már valaki olyan demonstrációt, amelyet konzervatívok szerveztek a "nemzeti radikalizmus" terjedése ellen? Pedig a felelősség nem osztható. Hová jutunk, ha a szabad demokraták elnöke azt fejtegeti egy tévéinterjúban, hogy pártja azért nem képviseltette magát a chartában, mert újsütetű önállóságával nem fért volna össze, hogy együtt vonuljon fel a szocialistákkal? Létezik ilyen mértékű politikai butaság? Egy liberális számára bármiféle függetlenségi törekvés igazolhatja, hogy nem menetel együtt a gyűlöletkeltés elutasítóival? Meg azokkal szemben, akik a demokraták felvonulását provokációnak bélyegzik? Nem igaz, hogy ennek a barbarizmusnak nem lehetett volna gátat vetni.

MÉSZÁROS TAMÁS

2008. szeptember 25. (168 óra)

UNGVÁRY RUDOLF: A charta - jeladás

- Azt mondta: nem hiszi, hogy a charta mostani felhívásával sok mindent el lehet érni. Mégis zavarta volna, ha nem csatlakozik.

- A charta - jeladás. Annak bizonyítéka, hogy vannak Magyarországon olyanok, akik elviselhetetlennek érzik a szélsőjobboldal megerősödését. A felhívás nyilván az összetartozást is erősíti.

- Vitányi Iván szociológus, a Magyar Demokratikus Charta egyik alapítója szerint a radikalizálódás veszélye most nagyobb, mint az elmúlt tizennyolc évben bármikor. És már azt is fenyegeti, amit eddig elért a demokratikus Magyarország.

- Korábban valóban nem jelent meg ilyen szervezetten a szélsőjobb. A magyar társadalomban szunnyadó rasszista indulatok, amelyek a pártállami időkben miniszcenciáktól - a magyar társadalom visszavezethető egy "eszményi konzerválódtak, most feléledtek. A legnagyobb ellenzéki párt - kirekesztő politikájával - saját magát tekinti nemzetinek. Vetélytársát idegenszerűnek bélyegzi. Ezt a szélsőjobb biztatásként éli meg. Eközben a legnagyobb jobboldali pártelit jórészt abban bízik, hogy részben tekintélyelvű alapon - eltelve a két világháború közötti Magyarország iránti politikai re helyzetbe". A jobboldalt annak idején az Európa keleti felében uralkodó diktatórikus rendszerek a föld alá nyomták, így nem volt képes szembenézni saját negatív hagyományaival. Ugyanakkor populista demagógiájukra fogékony a társadalom egy része.

- De korábban ön azt is mondta: demokráciában természetes a rasszizmus.

- A demokrácia szabadsága lehetővé teszi, hogy a kirekesztő nézetek is megjelenjenek. De egy uniós demokráciában a szélsőjobb nem tud hatalomra kerülni. Csak az életünket keseríti meg. Szerintem a baloldal és a liberálisok túlságosan félnek a jobboldaltól. Az "istenek alkonyaként" élik meg a jobboldal hatalomra kerülésének lehetőségét. Valójában ezért képtelenek jól és főleg kellő eréllyel reformpolitizálni. A gyengeség jele, hogy a baloldal és a liberálisok csak aláírásgyűjtő önszerveződéseket képesek létrehozni. Pedig az is látszik: a jobboldal foglya anakronisztikus eszményeinek, s ha hatalomra kerülne is, ellehetetlenülne gazdaságilag. Ezzel szemben a baloldalnak - legalábbis hosszú távon - mintha több esélye lenne a megújulásra. Ugyanis jellemzően megpróbálja saját múltját feldolgozni, és előretekintve új eszméket keresni. Ráadásul ha azt is felmérnék, hogy a szélsőjobb ugyanúgy nem azonos a jobboldal egészével, ahogy a szélsőbal sem a baloldallal, akkor talán több sikerrel tudnánk párbeszédet folytatni a magyar társadalommal.

2008. szeptember 25. (Magyar Narancs)

A Cég emberei

Baloldal és szélsőjobb az utcákon

Vagy a nemzetbiztonságiak lettek ügyesebbek, vagy a szélsőjobb bénább: a hétvégére a radikálisoknak sikerült úgy szétverniük magukat, hogy nem tudták megkeseríteni a kormánypárt politikai túléléséért is zajló rendezvényt. n "Kolompár Orbán fényes győzelmet aratott a Budaházy-Toroczkai duón. Neki lett igaza" - maga Polgár Tamás (Tomcat) szélsőjobbos blogger értékeli így a szombati tüntetéseket. Az ugyanis, hogy a hétvégén kisebb randalírozást leszámítva nem volt jelentősebb balhé Budapest utcáin, a szélsőjobboldal részleges szétesésének is köszönhető. A július elejei melegfelvonulás idején a radikálisok a külső megfigyelő számára láthatóan egységesen léptek fel, szombaton viszont már a Hősök téri kiindulópontnál látszott: itt valami nem stimmel. Lassan, a vártnál jóval kisebb számban gyűlt a tömeg a júliusban szimbolikusan és ténylegesen is meghódított Hősök terén. Korábban egy másik "nemzeti" tüntetést is meghirdettek szombatra, ám a Magyar Önvédelmi Mozgalom (MÖM) végül visszalépett, mivel csúnyán összerúgta a port a szcéna több szereplőjével (többek között azért, mert megnevezte, hogy úgymond pár zsidó firkásszal megspékelve kik írhatják a kurucinfót). A szombati rendezvényt ugyanakkor a MÖM vezetője, Kakuk Attila nyitotta, ami miatt már eleve sokan el sem jöttek.

Kakuk beszédében enbéhás ügynököknek titulálta a kurucosokat, akiknek egy része Gyurcsányhoz hasonlóan lógni fog. Fejükre nőttek De a nemzeti egység nem csak a MÖM-kuruc konfliktus miatt bomlott meg: az Andrássy úton az eredetileg a Kossuth tér, majd a Szabadság tér felé vonuló tömegből hiányoztak a gárdisták. A nap végén a Hír Tévé röpítette a nagyvilágba az addig embargós hírt: le mondott Dósa István. A korábban a Jobbik Magyarországért Mozgalom által létrehozott, cigányellenes fellépéseivel elhíresült Magyar Gárda főparancsnoka szerint az volt a baj, hogy a gárda a Jobbik egyfajta politikai vetélytársává nőtte ki magát, amit a Jobbik parlamenti pozícióra ácsingózó vezetői nem néztek jó szemmel. A szintén a titkosszolgálati kapcsolattartással megvádolt Dósa embereit mindenesetre sikerült elbizonytalanítani, ami hozzájárulhatott a gárdisták többségének távolmaradásához. Ráadásul a szélsőjobbos fórumokat olvasva úgy tűnik, a radikálisok egy részének is elege van a magukat a nemzeti oldalhoz tartozónak mondó, ám az utcákon törőzúzó rendzavarókból. Mert persze a szombati vonulás is menetrendszerű Molotov-koktélozásba, símaszkos kigyúrtak kő- és üvegdobálásába, rendőrautó felgyújtásába, szemétládák kitépésébe torkollott. Sorolhatnánk továbbá az utcákon kitapintható feszültséget, a sok ezer rendőr látványos, gyors és a júliusihoz képest jóval profibb fellépését, vagy néhány gyomorforgató cigányozást, zsidózást és avantimussolinizést, egy-egy öregasszony gyűlölettől sziszegő megjegyzését, ám az igazság az, hogy a tudósítót is kezdi fárasztani az egyre megfoghatatlanabb célokért folyó utcai bújócska. Összenőtt civilek Megosztottság, unalom, középszerű szövegek és csekély érdeklődés jellemezte a Kossuth téri baloldali rendezvényt is. A fenyegető fasisztaveszély ellen 1991-ben szerveződött Demokratikus Charta fölélesztésére nem most szombaton történt az első kísérlet: az Orbán-kormány legsötétebb napjaiban már alakult egy részben balos kádereket (Bányász Rezső, Hanti Vilmos), részben liberális potentátokat (Bokros Lajos, Tamás Gáspár Miklós) felvonultató, de legalább tényleg alulról jövő valami (Otthon Magyarországból Mozgalom), ami azonban rövid időn belül kifulladt. A most Magyar Demokratikus Charta néven futó rendezvényre az előzetesen várt húszezres tömeg helyett kábé háromezer embert izgatott a szélsőségek és a kirekesztés elleni harc - ennek is a fele vidékről felutaz(tat)ott roma volt.

A gyűlésen, melyről maga Gyurcsány Ferenc állította, hogy politikamentes, a korábban meghirdetett önmegtartóztatás ellenére beszédet mondott a kormányfő, miként előtte Demszky Gábor is. Ott volt a háttérértelmiség egy része és a fél szocialista vezérkar. A Hősök terén összegyűlt, főleg fiatalokból álló sereg után különösen megdöbbentő volt a Kossuth téren az egy négyzetméterre eső nyugdíjasok száma. Habár a gyűlést eredetileg a melegek elleni támadásokkal szembeni fellépésre szánta Gyurcsány Ferenc, a melegek itt már csak a sokadik helyre szorultak, helyüket kevésbé kínos kisebbségek vették át. Mindenesetre nemes gesztus lett volna, ha a két órával korábbi, Kolompár Orbánék által szervezett cigánytüntetésen is részt vesznek, de ott dr. Kende Péteren kívül nemigen akadt más gádzsó. Ugyan Kolompár előrejelzéséből, miszerint minden idők legnagyobb cigány tüntetését hozza össze, semmi sem lett, pozitívum, hogy az egyébként egymással csak ritkán szóba álló roma prominensek egy része (Daróczi Ágnes, Mohácsi Viktória és Horváth Aladár, valamint jó néhány Lungo Drom-os alvezér) képviseltette magát, sőt beszédet is mondott. Végül a romáknak kellett átmenniük a magyarokhoz. Habár az egymás mellé szervezett demonstrációkból nagy baj is lehetett volna, a chartás összejövetel időben véget ért, a fővárosban szolgálatot teljesítő több ezer rendőr mellett pedig egyébként se kerülhetett volna sor komoly összetűzésre a táborok között. A hatodik és hetedik kerületi utcákon zajló fogócskázás után a nap végén még volt egy kis feszültség a Hegedűs Lóránt vezette Hazatérés templománál, ahol a terekről kiszorított szélsőjobbosok egy része úgymond menedéket talált, de Morvai Krisztina Jeanne d`Arcként vezette ki a kopaszokat a felsorakozott rendőrsorfal előtt. Ezt a csatát ugyan elvesztették, de október 23.-ra nyilván összeszedik magukat. V. Sz.

2008. szeptember 25. (Heti Válasz)

A következmények országa: lecke fiataloknak

A SZERZŐ FILOZÓFIATÖRTÉNÉSZ, EGYETEMI TANÁR

(...)

Vegyünk egy aktuális példát. Fasiszta veszély van-e Magyarországon? Természetesen nincs, miközben értem az őszinte aggódók érzelmeit (a következmények nélküli ország negatívja!). Csakhogy mivel a politikában mindig minden sokértelmű, elemezzük egy pillanatra, hogy mire való a Magyar Demokratikus Charta kezdeményezése. Az időzítés: lényegében az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésének évfordulójára helyezték a 2008. szeptember 20-i tüntetést. Mi a célja? Meglévő őszinte félelmek kihasználása a politikai haszonszerzés érdekében. Hogy van-e antiszemitizmus és rasszizmus Magyarországon? Hogyne volna, ahogy mindenhol van. Egy német professzor barátom mesélte: "Nem volt könnyű az Egyesült Államokban ösztöndíjasnak lenni. Mindenki - ki nem mondva - antiszemitának gondolt. Kiközösítettek. De ennél is nehezebb volt kezelni azt a helyzetet, hogy négyszemközt sokan megvallották antiszemitizmusukat " Mi a tüntetés célja? Az, hogy a miniszterelnök megragadja az utolsó szalmaszálak egyikét: lehet, hogy megbuktam mint kormányfő, de ugyan ki védhetne meg benneteket jobban, mint én?! Ami a legsúlyosabb: ha az ellenzék kerül hatalomra, nem kormányváltás történik, ahogy demokráciákban szokás, hanem valami, amibe unokáink is bele fognak borzongani - az enyémek persze nem, de értem, miért mondja ezt a miniszterelnök. Morális érvet használ politikai célra. Klassz! Tehát van közmorál, a politikának köze van a morálhoz. Éppen ez a probléma, egyetértünk, csakhogy a mai elsőéves egyetemi hallgatók szinte büszkén mondják, hogy nem olvasnak napilapot, nem érdekli őket a politika. Ez is egy következmény. Csakhogy, tisztelt fiatalok, ahogy az AIDS, a szegénység, a kis jövedelem, a cigányok sorsa, az egészség, az olimpiai lebőgés sem mások ügye, úgy a belpolitika történései sem "mások ügyei". Csak idő kérdése, hogy kit, mikor és hogyan érint egyik vagy másik "ügy". Akarják vagy sem, a politika a sorsunk, és ennek magva a hitelesség, a bizalom. Magyarországon - elnézve az elmúlt hetek, hónapok, évek történéseit - egyre nő a hiteles emberek piaci árfolyama, az arany ára olcsó tömegcikknek számít ehhez képest. Az elmúlt évek magyar politikatörténetének talán ez a legnagyobb következménye.

Lánczi András

2008. szeptember 25. (Heti Válasz)

Az antifasizmus ára

Bár a Magyar Demokratikus Charta megmozdulásának díszletei puritánok voltak, bizonyos költségekkel így is kellett számolnia a szervezetnek. Az általunk megkérdezett, szabadtéri rendezvények szervezésében jártas szakember úgy becsülte, hogy a legtöbb pénzbe a Kossuth téren felállított két LED-fal (óriáskivetítő) kerülhetett. A piacon listaáron napi 1,2 millió forintért adnak bérbe egyet.

A szakértő szerint az egyéb költségekkel (kordonok, színpad, hangosítás) 3,5-4 millió forintnál kisebb összegből aligha úszhatták meg a rendezők, ha pedig a sajtóban elhelyezett hirdetéseket vesszük, akkor az összeg a többszörösére rúghat. Először a Miniszterelnöki Hivatalnál érdeklődtünk, ők azonban a "kezdeményezés szervezőihez" irányítottak. Ezt követően Farkasházy Tivadar humoristával beszéltünk, ám ő közölte, csak egy volt a több ezer aláíró közül, pénzügyi kérdésekről fogalma sincs. Majd Bauer Tamásnál érdeklődtünk, aki elismerte, ő volt az egyik kezdeményező. Ám lapunknak nem kívánt nyilatkozni; annyit mondott, hogy financiális részletekkel nem találkozott a szervezés folyamán, és az MSZP-hez irányított. A szocialista párt sajtóosztálya a szervezők faggatását javasolta. Akik semmiről sem tudnak.

Ablonczy Bálint, reflektorhetivalasz [dot] hu

2008. szeptember 25. (HVG)

Chartás és rombolásos hétvége

Összefogásról és hazafiasságról beszélt múlt szombaton Gyurcsány Ferenc kormányfő-MSZP-elnök a Magyar Demokratikus Charta fővárosi rendezvényén, a korábbi erőszakellenes roma demonstrációról átvonult hallgatósággal együtt mintegy 5 ezer fő előtt. Az eseményen kormánytagok, MSZP-s pártvezetők és a kilencvenes évek elején életre hívott, majd elhalt Demokratikus Charta alapítói is jelen voltak. A romák saját rendezvényén alig ezren vettek részt, távol maradt például Farkas Flórián, a Lungo Drom fideszes elnöke, bár szervezetének néhány helyi csoportja képviseltette magát. A szélsőjobboldali ellentüntetés ezúttal is utcai harcba torkollott, zömében csuklyát viselő 100-150 rendbontó tört-zúzott, autókat, köztük egy rendőrségi járművet gyújtott fel, utcaköveket, közlekedési táblákat, tűzoltó csapokat tett tönkre. Jó páran közülük a tiltott önkényuralmi jelképnek számító horogkeresztet viselték. A tömegoszlatás elől többtucatnyian a belvárosi református Hazatérés Templomába menekültek - ifjabb Hegedűs Loránt lelkész az egyházközség nevében védelmébe vette a szabadcsapatokat. Az összecsapásokban öt rendőr könnyebben megsérült. A rendőrség utóbb elengedte a szombat éjszaka előállított 15 személyt.

2008. szeptember 25. (168 óra)

Tükör a tükörben

Kovács András előítéletekről és veszélyekről

Lapunk múlt heti számában írtuk meg: az Expressz hirdetési újság internetes portálján valaki egy cég nevében "zsidók kiirtását" vállalja. Cikkünkben egy jogász pusztán "rosszízű" tréfának találta a hirdetést, egy másik jogi szakember viszont haladéktalanul feljelentést tett a rendőrségen ismeretlen tettesek ellen. A BRFK Bűnügyi Főosztálya - "tekintettel az ügy súlyosságára" - azonnal megindította az eljárást. Kovács András szociológus úgy véli: az utóbbi években hangosabb a zsidóellenesség, mégsem biztos, hogy ma több az antiszemita. Nemrég jelent meg új könyve A Másik szeme címmel, amelyben a honi zsidóság változásait s az antiszemitizmus alakulását vizsgálja 1945-től napjainkig.

HERSKOVITS ESZTER interjúja.

(...)

• Pedig szintén a miniszterelnök hirdette meg a Magyar Chartát.

- Vélhetően jó alkalmat látott arra, hogy mozgósítsa s ezzel pártja mögé állítsa azokat, akik nem szeretik a szélsőjobbot. Ami sajnos az említett logikának felel meg: az antiszemitizmus elleni fellépés, az antirasszizmus a politikaitábor-választás szimbólumaként, kódjaként jelenik meg. Épp ezért a Magyar Charta kontraproduktív is lehet: ilyen megmozduláson nem vesznek részt azok, akik amúgy szintén elutasítják a szélsőjobboldalt, ám egyben az MSZP politikájával sem szimpatizálnak. A szélsőjobboldali radikalizmussal szemben persze be kell vetni a liberális demokráciák számára rendelkezésre álló valamennyi alkotmányos, jogi eszközt. De ez nem oldja meg azt, ami a nyilvánosság fórumaihoz könnyen hozzáférő értelmiség és a civilek feladata. A sikeres civil akcióra a Hollán Ernő utcai megmozdulás volt eddig a legjobb példa, még ha arra is igyekeztek - a politikai haszon reményében - rátelepedni politikusok. Azt hiszem, mindannyiunknak más képe lenne a melegfelvonulás kapcsán történt botrányos eseményekről, ha a szélsőjobbos rohamcsapatoknak százezer emberrel kellett volna szembenézniük. Akiket nem politikai pártok és szervezetek hívtak össze.

2008. szeptember 25. (168 óra)

Barna eső

Békeharcosok és harcos békétlenek

Toroczkai harcosokat, Gyurcsány demokratákat, a romák meg lovas rendőröket láttak maguk körül a tüntetések napján. A chartások a kirekesztés, a barna eső ellen nyitottak ernyőt. Kellett. Hiszen az árpádsávos "hazaszeretet" újra, immár menetrendszerűen feldúlta Budapest belvárosát. KRUG EMÍLIA és PUNGOR ANDRÁS riportja.

Békés Pál:

Az antifasizmus erkölcsi kérdés

• Magától értetődő volt, hogy aláírja a Magyar Demokratikus Chartát?

- Haboztam egy percig. Segíthet-e bármit is ez a mozgalom, visszafoglalhat-

ja-e az utcát az értelem? De bízom abban, hogy bénult és közömbös civil társadalmunk mégiscsak felemeli a fejét.

• Nem tart-e attól, hogy egy ilyen ellenmozgalom felnagyíthatja a radikalizálódás veszélyét?

- Már nem kell nagyítani. Kisebb településeken gyakran hallani: "Jönnek a fiúk, majd rendet csinálnak." Persze a "fiúk" tagadják, hogy közük volna a nyilasokhoz. De jelképeik, szavaik, viselkedésük elődeiket idézik. Budapest újnáci gyülekezőhely lett. A '45-ös budai kitörés évfordulójára, a "dicsőség napjára" idesereglenek a külföldi eszmetársak. A Hősök terén áldoznak az SS és a nyilasok emlékének. Pirulnunk kell.

(...)

 

2008. szeptember 25. (Heti Válasz)

Kinek az országa jöjjön el?

A Gyurcsány Ferenc által verbuvált Charta-megmozdulás apropóján Farkasházy Tivadart és Kerényi Imrét ültettük egy asztalhoz. Mindketten résztvevői, szónokai voltak az 1992-es Demokratikus Chartának, a jelenlegit viszont már csak Farkasházy írta alá. A kérdés: melyik chartát mennyire irányította a politika, avagy félni kell-e a szélsőjobbtól?

Kerényi: Az első Demokratikus Chartáról nemigen tudtam, mi az - vendégművész voltam ott. Azt viszont valószínűsítem, hogy forgatókönyv valósult meg, amit valakik kitaláltak, s Tivadar, te is ott voltál e valakik között.

Farkasházy: Vannak olyanok is, akik hisznek a rózsadombi paktumban...

Kerényi: Nem a Rózsadombról beszélek, hanem a Kossuth térről, a chartáról. Én MDF-alapító vagyok, ugyanakkor cikkeztem Csurka István dolgozata ellen. Olyanokat írtam, hogy "Ne jöjjön el a te országod!" Úgy gondoltam - és gondolom ma is -, hogy a nemzeti tábor egyetlen híve sem engedheti meg magának azt a fenyegető hangot, amelyet Csurka megütött. Nemhogy egy kormánypárt alelnöke. Mindenesetre valószínűleg kitaláltátok, hogy legyen valaki a másik oldalról is, ezért kértetek fel engem.

Farkasházy: Így van.

Kerényi: Ez már forgatókönyv.

Farkasházy: Nevetséges! Nem zárom ki elvileg, hogy egyes pártembe rek valóban elképzeltek valamit a Chartáról. Csakhogy nem az valósult meg. Mondhatni, az SZDSZ vezetése féltékenyen figyelte azokat a tömegeket, amelyek egy-egy Charta-tüntetésre összesereglettek, és amilyen tömeget ők akkor már egyetlen összejövetelükön se láttak. Komolyan gondolod, hogy a szóvivők bármelyike - Konrád György, Jancsó Miklós, Makk Károly, Mészöly Miklós vagy Komoróczy Géza, az asszír nyelvemlékek kitűnő ismerője - bemegy pártutasításért az SZDSZ-székházba?

Kerényi: Nem kétlem, hogy a szellem emberei találták ki a mozgalmat. Csakhogy az ügyre rácuppant a politika: engem például nem te, hanem Fodor Gábor hívott föl, hogy vegyek benne részt...

Farkasházy: Akkoriban még mindenki felhívhatott mindenkit. Akár egy fideszes is egy MDF-est. Persze, rácuppanhatott a politika is. Az irányítást viszont egy pillanatra sem vette át. Tudom, mert a patthelyzet miatt végül rám testálták, ki kaphasson szót a Kossuth téren és ki nem. Talán csak Magyar Bálint beszélt. Azt is én javasoltam, hogy egy hónappal később legyen, hogy semmilyen szervezet ne képviseltethesse magát, hogy táblák, transzparensek se legyenek. Ezeket ne vedd dicsekvésnek, de ha ilyen fontos kérdésekben nekem adtak igazat, akkor talán mégis önállóak voltunk. Mert engem csak a feleségem irányít.

Kerényi: A végeredmény mégiscsak az lett, hogy a Chartával megköttetett az MSZP és az SZDSZ szent szövetsége, amely már 1992 őszén megágyazott Horn Gyula győzelmének és a '94-es koalíciónak.

Farkasházy: Tehát szerinted a harmincszázalékos infláció, a múltba fordulás, az Antall-kormány ballépései ehhez nem is járultak hozzá.

Kerényi: Antall vértelen átmenetet biztosított, megteremtette a közjogi rendszert, s a rendszerváltás utáni első kormány szükségszerűen kamikázekormány volt. Mindenesetre megcselekedte, amit megkövetelt a haza.

Farkasházy: Fölösleges politológiai vitát folytatnunk. Én a Chartával kapcsolatos tényeket próbálom tisztázni a legendákkal szemben. Az olyanokat, hogy például az MSZP és az SZDSZ pénzelte a Chartát.

Kerényi: Ez nekem teljesen új. Volt a Chartának pénze?

Farkasházy: Rengeteg.

Kerényi: Honnan?

Farkasházy: Adományokból.

Kerényi: Kik adták?

Farkasházy: Magánszemélyek. Mindenesetre, ha az SZDSZ pénzelt volna minket rajtuk keresztül, azért, hogy végrehajtsuk a pártutasítást, nyilván nem lett volna ilyen szűkmarkú. Százezrekkel gazdálkodtunk évente, ami a hangosításon kívül néhány A5-ös szórólapra volt elég. Tudom, mert az én címemre volt bejegyezve a Charta, hozzám jöttek a számlák.

Kerényi: Az azért jó volna, ha elismernéd, hogy a Charta-tüntetés legalizálta az MSZP és az SZDSZ összefogását.

Farkasházy: S nyilván ez a két párt egyezett meg abban is, hogy Antall József meneszti a Chartát aláíró Surányi Györgyöt... Mert bizony a történetnek attól a perctől kezdve lett mozgalomjellege. De hogy egy poénnal zárjam, elvégre valaha ez volt a foglalkozásom: a Fidesz vezetői aláírták a Chartát, de később a mozgalomban már nem vettek részt, azzal indokolva, hogy az kiviszi az utcára a politikát, ami nem helyes. Később mintha változott volna a véleményük. Az összes durvaság, amelyre a Charta három évéből emlékszem, az volt, amikor egy néni a Petőfiszobornál esernyővel megkergette azt a hóbortos fiatalembert, aki "Konrád is fasiszta" felirattal a nyakában lófrált.

Kerényi: Én meg arra emlékszem, amikor tolnak át minket a rácson, a szónoki emelvény felé. Ekkor körülnézek, és azt látom: itt vannak mind az elvtársak. Az MSZP teljes vezérkara. Hasonló érzéseim lettek egy idő után az általad, a szárszói kertedben szervezett találkozókkal kapcsolatban is. Ezért maradtam el egy idő után. Azt láttam, hogy balliberális fényképezőshow lett belőle, ahol Kuncze Gábor a Pa-Dö-Dö hölgyekkel focizik a kertben, miközben csattognak a vakuk. Titkon remélem, hogy értelmiségiként nem akartál ehhez segédkezni, s ezért hagytad abba a találkozók szervezését.

Farkasházy: Azért hagytam abba, mert a családom elfáradt, de a 2003-as utolsó találkozón Göncz Árpád, Méray Tibor, Jancsó Miklós, Faludy György, Kosáry Domokos és Fejtő Ferenc beszélgetett a sátorban, Habsburg Ottót pedig felhívtuk - ennyit a balliberális fényképezőshow-ról! Szárszó mindig is moll volt, és nem dúr. Éppen ezt, a hangnemet próbáltam átmenteni a Chartából. Nálunk senki nem húzhatott elő politikai petíciót, nem lehetett kirekesztő, gyűlölettel teli. Egyszer viselkedtek gorombán egy vendégemmel. Orbán Viktorral 1993-ban. A vita után a kertben egy tíz-tizenkét fős csoport csúnyán nekiment, kihasználva, hogy ők voltak többen, és nagyképűen oktatgatták; ez akkor házigazdaként rendkívül sértett.

Kerényi: Jó hoppmester ilyet nem enged meg.

Farkasházy: Hozzáteszem: a legkeményebb támadó este a tábortűznél Fábry Sanyi volt, talán túlságosan belekortyolt az Orbán által hozott házi pálinkába. Te viszont másnap délelőtt azt javasoltad, hogy szüntessük meg a hadsereget. Tudod, hogy az SZDSZ és a Fidesz szétválása neked köszönhető?

Kerényi: Nem! Mesélj!

Farkasházy: Amikor ezzel előálltál, Lengyel László a fejét fogva kirohant a sátorból. Mire György Péter rám nézett és biccentett: majd ő feldobja a vitát. Azzal szót kért, és a székházüggyel rárontott Viktorra. Ha nem állsz elő a hadsereg megszüntetésével, vagy jobban előkészítem a beszélgetést, sokkal udvariasabb marad a légkör, s Orbán Viktor sem vonja le azt a következtetést, hogy ide többet nem jön.

Kerényi: Az én benyomásom mégis az, hogy Szárszót a maga céljaira használta fel a balliberális politikai oldal, akárcsak ezt az új Chartát. Nem hívtak, hogy írjam alá, de ha hívnak, akkor sem lenne most ott a kézjegyem. A tiéd ott van rajta. Miért?

Farkasházy: Orbán Viktor javasolta ugyebár, hogy legyen Budapesten olimpia. Most akkor azért ne legyen, mert én nem kedvelem Orbán Viktort? Tehát aláírtam, mert ha most - ellentétben 1992-vel - hivatalosan nincs is hatalmon a szélsőjobb, számos olyan kódolt gesztust kap, amelynek következtében felbátorítva érzi magát. Kinek a kedvenc lapja a Demokrata, ki szerint nincs semmi baj az Árpádsávos zászlóval?

Kerényi: Önmagában az Árpád-sávos zászlóval nincs semmi baj. Megértem, hogy szerinted van, de kérlek, te is fogadd el, hogy mások szerint nincs. Másrészt úgy érzem, ti ezt a problémát mélységesen eltúlozzátok, és a te szellemi köreidre épülő politika ezt gátlástalanul kihasználja, ellenségképet gyárt reggeltől estig. A "Mi jobban gyűlölünk titeket, mint ti minket" napi gyakorlattá vált. Olyannyira, hogy a mondat kiötlője, Kornis Mihály barátod, akit múltkor még meg is dicsértem a Kádár-dolgozatáért, ha meglát az utcán, sikoltva átmegy a másik oldalra. Miért van ez?

Farkasházy: Azért, mert mi ilyen ádázak vagyunk, ellentétben veletek, akik szeretetre méltóak vagytok, és rendkívül finoman fogalmaztok velünk kapcsolatban. Mint te rólam egy tévéműsorodban, például. De inkább a szép napokra emlékezzünk.

Kerényi: Miért emlékezzünk? Miért nem tudunk inkább ma is szóba állni egymással? Ehhez az kellene, hogy ne legyen számotokra ördögtől való minden, ami tőlünk származik, hogy elismerjétek a szuverén gondolkodáshoz való jogunkat, és ne fessetek démonokat oda, ahol nincsenek.

Farkasházy: Hadd ne kelljen elsorolnom azokat az atrocitásokat, amelyek az elmúlt években értek, és amiket elég nehezen viselt el a feleségem. Igenis felerősödtek a kirekesztő hangok. Két éve, októberben a saját fülemmel hallottam az autógyújtogatás közbeni, egyórás masszív zsidózást. Addig elképzelhetetlennek tartottam, hogy ilyen előfordulhat Budapesten.

Kerényi: A csatorna szintjén ezek a jelenségek sajnos valóban léteznek. De a csatorna szintje és az állam szintje között van még egy csomó réteg, annak pedig semmiféle jelét nem látom, hogy a mi politikánk bátorítaná ezeket. Egyébként azok az atrocitások, amelyek téged értek, érnek engem is. A szekrényemben még ma is ott van a postán kapott fehér por, vagy a pisztolygolyó, a gyalázkodó, fenyegető levelekről nem is beszélve. Lefogadom, az írás ugyanaz, mint azokban a levelekben, amelyeket te kaptál.

Farkasházy: Ha csak levelekről lenne szó...

Kerényi: Tehát állítom, hogy hiba e jelenségek mögött az ellenzéki politika szervezkedését látni.

Farkasházy: Bayer Zsoltot ki szervezi?

Kerényi: Bayer Zsolt értelmiségi, gondolkodó, író ember. Olyan, mint Farkasházy Tivadar. Ahogy neked is jogod van Farkasházy Tivadarként írni és gondolkodni, úgy neki is joga van Bayer Zsoltként.

Farkasházy: Elég különös cikket írt, aztán néhány nap múlva jókedvűen fényképezkedett a Fidesz születésnapján a párt elnökével.

Kerényi: Miért ne tette volna? Alapító tagja a pártnak. Tudod, Bayer olyan a mi táborunkban, mint te vagy a másik oldal számára a Heti hetesben. Ott is mindig elhangzanak azok a mondatok, amelyek ugyanazt az egyoldalú, elfogult, szélsőséges látásmódot tükrözik.

Farkasházy: Kacérkodom azzal, hogy felálljak, ha hozzá hasonlítasz. Az én cikkeimtől, megszólalásaimtól senkinek nem kell félnie. Mondj egyetlen Bayeréhez mérhető mondatot!

Kerényi: Fejből nem tudok, de tény, hogy Orbán Viktoron akkor is elveritek a port, ha éppen semmit sem mondott, ha a Fidesz meg sem szólalt.

Farkasházy: Bocsánat, ha valakinek a kedvenc lapja a Demokrata, amely évente megünnepli a budai kitörés napját, aztán ezen a napon minden évben bakancsos fiatalok gyülekeznek - akkor ezt a láncot talán valahol el kellene vágni.

Kerényi: Az Orbán-kormány alatt miért nem csattogtatták a bakancsokat? Mert akkor elvágták ezt a láncot. Épp a baloldal érdeke, hogy azok a bakancsok ott legyenek, ezért is vannak ott.

Farkasházy: Ez jó. Vigyázz, mindjárt felgyújtom magamat! Nézd, vannak emberek, akik úgy érzik, hogy ez a bátorítás létező jelenség, és ezért fontosnak érzik, hogy aláírjanak egy chartát ellene.

Kerényi: Ezt elfogadom, de azt nem, hogy a nemzeti-konzervatív oldal nyakába varrod a jelenséget.

Farkasházy: Szó sincs róla, hogy az ország felének a nyakába varrjak bármit is! Személyekről, konkrét ügyekről beszélek. Az mondjuk tény, hogy Vona Gábor egy polgári körben volt Orbán Viktorral.

Kerényi: Már nincs, és ez nem véletlen. Az a polgári kör átalakult.

Farkasházy: Egy némileg élesebb elhatárolódásnak azért tudtam volna örülni. És remélem, az önkormányzatokban is így lesz.

Kerényi: Lényegtelen kérdés. A helyi politika mindig helyi szövetségeken alapszik. Nincs nagypolitikai súlya.

Farkasházy: Próbálnának meg a konzervatívok összefogni Le Pennel Franciaországban. Elképzelhetetlen.

Kerényi: Magyarországon élünk. Ráadásul Le Pen valódi politikai erő, Vona pedig nem az. Ezotéria csupán. És amikor te a fentiekre hivatkozva aláírod a Gyurcsány-féle Chartát, az a magad úri modorában, de mégiscsak kiállás a status quo mellett. Annyit kérdeznék finoman: tényleg úgy látod, hogy van még értelme a szélsőjobboldaltól való - szerintem irracionális - félelmetekben kiállni a hatalom mellett, miután oly sokszor bebizonyították már, hogy képtelenek kormányozni?

Farkasházy: A frász áll ki ezzel a hatalom mellett! Nézd, gyakori eset Európában, hogy kormányfők részt vesznek ilyen, a szélsőséges eszmék elleni kiállásban, sétákon, megmozdulásokon. Az igaz, hogy kezdeményezni nem ők szokták, s azt én is politikai hibának tartom, hogy Gyurcsány hirdette meg. Persze, előfordulhat, hogy ez az ő érdekeit is szolgálja. Ettől még nem tehetem meg, hogy nem írom alá, mert a probléma valós, és egyre elviselhetetlenebb közállapotokat teremt. Így a csöndes aláírást választottam - rendezője, szószólója nem is vagyok ennek a kezdeményezésnek.

Kerényi: Az alapállításban nem értünk egyet. Szerintem csupán a csatorna szintjén létező és a baloldali politika által tudatosan eltúlzott, kihasznált jelenségről van szó.

Farkasházy: Talán az is véletlen, hogy amikor az amerikai külügy öszszefoglalót készít a kelet-európai szélsőjobb borzalmakról, épp a Magyar Gárda kerül a címlapjára?

Kerényi: Ezeket itthoni tudósítások alapján készítik.

Farkasházy: Hát igen, szegényeknek semmilyen hírszolgálatuk sincs.

Kerényi: A Magyar Gárda egyébként szerencsétlen kezdeményezés. Az én országomban, ha lenne ilyen, betiltanám. Ahogy a Heti hetest is. Nem mondom, hogy a kettő ugyanaz a szint. De ami kicsit is kirekesztő vagy félelemkeltő - bármilyen irányban -, annak az én országomban nem lenne helye.

Farkasházy: Most akkor én mondom: ne jöjjön el a te országod.

 

2008. október 2. (168 óra)

Tarka-e a magyar?

Bódis Kriszta az antirasszisták megosztottságáról

A politikusok felelősségére hívná fel a figyelmet a Tarka Magyar névre keresztelt mozgalom, amely szombatra szervez tüntetést az erőszak és a kirekesztés ellen. A szerveződés szóvivője azt ígéri: a civilek felvonulása politikamentes lesz. Az író, filmrendező nem ért egyet a Gyurcsány Ferenc kormányfő által is kezdeményezett charta demonstrációjával, mivel szerinte átpolitizált volt, és nem tudott egységet teremteni. PUNGOR ANDRÁS interjúja.• Ott volt a chartatüntetésen?

- Nem.

- Miért?

- Átpolitizált volt a rendezvény. Rosszat tett a kirekesztés elleni küzdelemnek. Mi a civil társadalom erejét akarjuk megmutatni.

- A Magyar Demokratikus Charta is mozgósítani akart. Nem lesz egységes a rasszizmus elleni társadalmi kiállás, ha a civilek elhatárolódnak a mozgalomtól, és saját tüntetést szerveznek.

- Éppen a charta nem tudta megteremteni az egységet. Nem feladata a miniszterelnöknek, hogy civilek mögé bújva lépjen fel a kirekesztés ellen. Máshol is lenne rá módja. Tarka Magyar elnevezésű demonstrációnkkal a politikusok felelősségére szeretnénk felhívni a figyelmet. Demokratikus eszközeik lennének arra, hogy a rasszista jelenségekkel szemben fellépjenek. Nem teszik meg. Éppen ezért kérjük őket, ne vegyenek részt a szombati tüntetésen.

 

2008. október 2. (Magyar Demokrata)

SZÓKIMONDÓ - Magyar Charta

A Magyar egér után a Magyar Chartáról írok. A „demokratikus” alcímmel meghirdetett mozgalomról. Látszólag a rasszizmus, a kirekesztés, a magyar nép szabadsága érdekében és ellenében óhajt tiltakozni, Önön, olvasón múlik, hogy úgy értelmezze a szöveget, hogy „a magyar nép szabadsága ellen” vagy a „rasszizmus védelmében” lépnek-e föl; valójában azonban Gyurcsány Ferenc elkelekótyásodott hatalmának a védelme a cél. Azt hinnénk, a virtuális MSZP- SZDSZ-koalíció eljutott már mélypontjára, de nem! A múlt heti megbeszélés után tartott két sajtótájékoztató, Gyurcsányé és Fodoré, arról tett tanúbizonyságot, hogy vagy mind a kettő, de legalább az egyik hazudik. Fölemelő érzés lehet az aláíróknak, hogy az ő uralgásukat akarják meghosszabbítani.

Eszembe jut az a találós kérdés, hogy két indián közül melyik hazudik? Némi logikával azt ki lehet következtetni, de Gyurcsány és Fodor esetében passzot kell mondanom. De nézzük a szöveget. Így kezdődik: „Magyarországon immár közel két évtizede demokrácia van. Mi magyarok - történelmünkben először - szabadok vagyunk, a szabadság rendjében élünk.” Ez a szöveg azt sugallja, egyértelműen és vitathatatlanul leszögezi, hogy Szent István, Szent László, Könyves Kálmán, Nagy Lajos, Mátyás alatt nem volt szabad a magyar nép. Nyilván a honfoglalás előtt sem, a nyolcadik, a kilencedik, a tizedik században is rabszolgaként kalandoztak és hadakoztak.

A magyar történelem meghamisítása divat manapság. Divat volt a nácik szája íze szerint, divat volt a szovjet megszállók kedvéért. Azt lehet erre mondani: ja, persze a nácik és a kommunisták. De nem. A nemzeti oldalon álló történészek nemzetellenes történetírásáról még cikkezek majd. Vissza a „Chartához”. Egyfelől az aláírt, tehát elfogadott szöveg minősíti az aláírókat. Mondhatom, aki ezt aláírta, vagy tudatlan, műveletlen, hülye, vagy nem is olvasta a szöveget.

A magyar írók közül többek között Andressew Iván, Balla Zsófia, Darvasi László, istenem: Görgey Gábor! Karafiáth Orsolya (csecsemő korú és műveltségű költőnő), Lengyel Péter, Radnóti Sándor, Tverdota György, Ungvári Tamás, Závada Pál, vagy az eredetileg maoista, szélsőbaloldali Dalos György. A némethlászlós Sándor Iván és az illyésgyulás Pomogáts Béla mit keres itt? Medgyessy Péter volt rá ilyen nagy hatással?

Azt értjük, hogy az MSZMP KB alosztályvezetője Agárdi Péter, a volt kádárista miniszterelnökhelyettes Csehák Judit, a moszkvai Lenin Intézetben végzett Huszár Tibor, az Aczél György főkádere, Ormos Mária, vagy a Vígszínház párttitkára, Hegedűs D. Géza aláírta. Ez érthető, de nem tesz jót a mozgalom demokratikus és magyar jellegének. Persze rosszul cseng minden efféle mozgalomban, még ha Gyurcsányt mentő akció is, Debreczeni József, a rozsdás, csikorgó szélkakas, Bauer Tamás, a körmös Bauer fiának neve, nem is szólva Marosán Györgyről, Bolgár Györgyről, Farkasházy Tivadarról, az elkötelezett Kádár-kori, Horn-kori, Medgyessy-kori, Gyurcsány-kori kormánypárti humoristáról. Hát persze, itt a helye Bolgár Györgynek, Kende Péternek, Kósáné Kovács Magdának, Tamás Gáspár Miklósnak, Vásárhelyi Máriának, de miért nyüzsög itt Vekerdy Tamás? Az álművelt Vágó István? Mit keres itt P. Szűcs Julianna vagy Vitányi Iván, Müller Sziámi Péter, Pók Attila, Koltai Róbert, Kállai Ferenc, a kádárista örök parlamenti képviselői, Csengery Adrienne, istenem, tudják ezek, mihez adták a nevüket?

De az igazi nagy durranás, hogy aláírta ezt a kartát Balassa Péter, az évtizede halott egyetemi tanár és esztéta is. Gogol Holt lelkekje 1842-ből! Emberek és némberek, nem szégyellitek magatokat?

Szerző: Szalay Károly

 

2008. október 9. (168 Óra)

Jöhet az Orbán-csomag

Szelényi Iván félelemről és veszélyekről

- Talán a legfontosabb az iskolarendszer további reformja, hogy a képzettség a munkaerőpiacon hasznosítható humán tőkét nyújtson a fiataloknak. Segíthetne az is, ha - mondjuk - a Magyar Gárdához húzó fiataloknak a társadalom valamiféle progresszív mozgalmi alternatívát kínálna. Ilyenek lehetnek például a környezetvédelmi szerveződések. Ez olyan ügy, amely kapcsán akár még egyet is tudnának érteni a jobb- és a baloldalhoz vonzódó radikális ifjak. Gyurcsány Ferenc a Magyar Demokratikus Charta életre hívásával válaszolt a szélsőjobb erősödésére. Egy ilyen ellenmozgalom is eredményes lehet?

- Rokonszenves, ahogyan Gyurcsány elhatárolódik a szélsőjobbtól. Persze ezt európai politikusnak illik is meg tennie. S amennyire meg tudom ítélni, nála ez "belülről jön". Elhiszem neki, hogy ezzel nem akar feltétlenül politizálni. Bár furcsa "civil" mozgalom az, amelyet egy kormányfő kezdeményez. Vitányi Iván szociológus, a Magyar Demokratikus Charta egyik alapítója úgy véli, a legális jobboldalon bőven akadnak, akik tűrik, bátorítják, támogatják a radikalizmust.

- Igaz: a Fidesz gyakran nem határolódott el kellőképpen a szélsőjobbtól. Ugyanakkor a magyar politikusokra jellemző a "túlfélés". Kádár a szükségesnél jobban tartott a moszkovitáktól, ezért állandóan gesztusokat tett nekik. Antall Józseftől sem állt távol ez az attitűd a szélsőjobboldallal kapcsolatban. Ha emlékezetem nem csal, Csurka ellen csak akkor lépett föl, amikor az alelnök személyében kezdte támadni őt. Orbán Viktor is hajlamos erre. Lehet azzal is érvelni: a Fidesz az utóbbi két választást azért vesztette el, mert nem zárt a szélsőjobb előtt, s így középről riasztott el szavazókat. De azért azt se felejtsük el: a MIÉP az ő "kiszorításos" politikájuk miatt került ki a parlamentből. Pedig ön még két éve, a tévészékház ostroma után úgy nyilatkozott la punknak: Orbán Európa egyik legveszélyesebb populista politikusa. Azért is, mert olyan utcapolitizálásra váltott, amely terepe a szélsőségeseknek.

- De arról is beszéltem: Orbán az egyik legtehetségesebb magyar politikus. Mondhatnám azt is: ha Orbán Viktor nem volna tehetséges, veszélyes sem lenne. S bár személy szerint számos nézetével, megnyilvánulásával nem szimpatizálok, tény: nemegyszer járt több lépéssel politikustársai előtt. Emlékezzünk csak a Hősök terén tartott `89-es beszédére. A nap szónokai közül ő volt az egyetlen, aki Ha Orbán Viktor nem volna tehetséges, veszélyes sem lenne.

 

2008. október 9. (Magyar Demokrata)

Kudarcok napja

Szeptember huszadika legfontosabb tanulsága, hogy nincs tábora a szélsőséges provokátoroknak. Gyurcsány Ferenc bedobta az utolsó ütőkártyát, újraélesztette a Demokratikus Chartát, hátha sikerül elterelni a figyelmet az ország válságáról. Nem sikerült. Hiába beszélt a kormánypárt hónapok óta fasisztaveszélyről, hiába robbantott a rejtélyes Magyarok Nyilai a Szilvásy-nyaraló előtt, hiába hallhattunk a Charta-rendezvényen újfent barna esőről, a helyzet ma az, hogy a hivatalban lévő miniszterelnök csupán néhány ezer embert tud megmozdítani. Akkora közönség előtt, mint Gyurcsány Ferenc szombaton, parlamenten kívüli kispártok elnökei szoktak beszélni.

Mindez persze nem véletlen. Mert ugyan Gyurcsány azt mondta, ő legfeljebb hibázott, de „soha bűnbe nem esett”, ám az emberek többsége szerint a hazugsággal történő hatalomszerzés nem hiba, hanem bűn. És többé nem hisznek neki. De kudarcot vallottak a magukat nemzeti radikálisoknak nevezők is. Bár hosszas és lelkes szervezés előzte meg az ellentüntetést, összeállt Budaházy György, Toroczkai László, Vona Gábor, Morvai Krisztina és a Jobbik pártseregévé lett Magyar Gárda, ők sem tudtak kétezernél több embert megszólítani. És ez sem véletlen. Mert igaz ugyan, hogy egyre többen elégedetlenek, vagy éppen elkeseredettek azt látva, hogy az országot tönkretevő és parlamenti többségét elveszítő kormányt eddig nem lehetett elmozdítani a helyéről, de ez a többség azt is tudja, hogy a rendőrautók felgyújtása, a rendőrök megtámadása, a kődobálás nem „hazafiság”, hanem randalírozás. És a józan többség tisztában van azzal is, hogy a hasonló esetek nem az ország, hanem a kormány érdekét szolgálják.

A kudarcot vallók sorából ne felejtsük ki Kolompár Orbánt sem. A sikkasztással gyanúsított cigányvezető minden korábbinál nagyobb romatüntetést ígért, de ők is csak pár százan jöttek össze. A társadalom egészénél tapasztalt tendencia pontosan érezhető a cigányság körében is: ott is elfogyott a baloldal. „Ha szavazásra akarjuk bírni az embereket, ellenséget kell keresni, ha nincs, akkor démonizáljunk valakit, mert ma már csak ettől mennek el az emberek voksolni” - mondta Nyakó István nemrégiben egy nagyváradi politikai fórumon. Ennél pontosabban nem lehet leírni a kormánypárt módszereit. Emlékezhetünk, az első parlamenti ciklusban fasisztaveszélyt kiáltott a balliberális szekértábor. A Demokratikus Charta segítségével összekovácsolták az MSZP és az SZDSZ szavazóit, majd elsöprő győzelmet arattak a széthulló jobboldal felett.

2002-ben és 2006-ban a hazugságok és felelőtlen ígérgetések mellett ismét a démonizálás volt a fegyver, Orbán Viktort igyekeztek diktátorként beállítani. Ezek a módszerek akkor még sikeresek voltak, a mostani Demokratikus Charta azonban már hatástalan. Volt, akiknek előbb, másoknak csak az utóbbi két évben lett világos, hogy Orbán Viktor nem diktátor, a Fidesz nem fasiszta párt, a jobboldal pedig nem azonos a csuklyás huligánokkal. De a többség már tudja, mint ahogy azt is, hogy az MSZP alkalmatlan az ország irányítására. Persze, a provokátorok mind folytatják, és valószínű, hogy október 23-ig lesz még néhány furcsaság a közéletben. De a kormány távozását akaró többségnek a nemzeti ünnepen is józannak kell maradnia. Ha sikerül, és ha Gyurcsány Ferenc alulmarad a számára létfontosságú őszi parlamenti szavazásokon, lehet végre egy többséggel rendelkező kormánya Magyarországnak. Olyan, amely képes arra, hogy kivezesse hazánkat a válságból. Mert a többség ezt akarja.

Bándy Péter

 

2008. október 16. (Magyar Fórum)

Szegény (judeo)bolsevisták

Nem ok nélkül váltak a gúnyolódás céltáblájává Konrád Györgynek a " Magyar Charta" névre hallgató újabb Gyurcsány-trükk életbe lépésekor elmondott szavai. A vadkender-termesztésnek ez a bennszülött lakosságot civilizálni óhajtó "apostola" még azt a habot is rátette a tortára, hogy a közbeszéd, a nyelvhasználat eldurvulásáról panaszkodott, miközben szerinte a jelen gyűlés szónokai közül "egyik sem követte el ezt a bűnt". Nem is szokásuk, a világért se, főleg a miniszterelnöknek, a trükkös Ferkó gyereknek nem. Neki még a szélsőjobb is testvére, nemzettársa. Ha a fizetett provokátorokra gondolt, akiket az általa fenntartott apparátus közpénzekből (is) finanszíroz, akkor - most történetesen - bizonyára igazat mondott. De szenteljünk egy kis figyelmet az őszödi "igazságbeszéd" egy ritkábban emlegetett kitételének! A trágár fordulatok között (k... ország, elk...uk) már nem is annyira tűnt fel, hogy a "nem csináltunk semmit" beismerésnek volt egy korántsem önkritikus, hanem rendkívül öntudatos, a nyelvhasználattól eltekintve is rendkívül durva politikai üzenetet hordozó kiegészítése. Nem csináltunk semmit négy év alatt - mondta - "azonkívül, hogy a sz...-ból visszahoztuk a kormányzást". Nesze neked, politikai közbeszéd! A spicli Medgyessy még legalább elismerte a Fidesz-kormány gazdasági sikereit, és hogy jó állapotban vette át az államkasszát. De hát egy vérprofi KISZ-bolsinak, aki nyilvánvalóan nem találta eléggé keménykezűnek még III/III-as elődjét sem, egy olyan kormányzás és kormányzat, amelyet nem ő működtet, hanem politikai ellenfele, nyilvánvalóan csak sz... lehet. Vesd össze mindezt azzal a riogatással, amely ennek méltó folytatása volt: az Országgyűlés őszi évadnyitásakor sem mulasztotta el ellenfelei rutinszerű démonizálását. Mondván, hogy olyan világot hoznak, ha kormányra kerülnek, amelytől "még unokáink is borzadni fognak". Ami azt illeti, itt sem annyira jár messze az igazságtól, amennyiben a hasonszőrűekről, a hasonszőrűek nevében beszél. És ugyan kiről beszélne, ha ellenzéke és annak egész szavazóbázisa, úgy tűnik, immár a szavazópolgárok döntő többsége számukra csakis egy nagy kupac sz... lehet? Az elvtársaknak, illetve a posztelvtársaknak viszont több generációra biztosítva van (legalábbis úgy hiszik) a lopott-rablott, a magyar néptől elorzott nemzeti vagyon fölélése. Amúgy dinasztikusan. Stabilabban - reményeik szerint -, mint a bűnös, gyűlölt, történelmi osztálynak, a születési előjogokat öröklő nemességnek valaha is volt. Még hogy van, vagy egyáltalán lehet ebben az országban olyan, aki a körmükre nézzen és elszámoltassa őket! Ettől aztán igazán fölállhat a hátukon a szőr.

Történelmi tapasztalataink alapján joggal tartunk tőle: sok mindent, vagy szinte mindent képesek megtenni azért, hogy ilyen ne legyen, ne lehessen. Akár még-a mi pénzünkből-fizetett embereikkel, házi titkosszolgálatukkal az eddigieknél is durvább provokációt végrehajtatni, és erre hivatkozva szükségállapotot bevezetni. Egyébként látott már valaki bolsevistát (pláne judeobolsevistát), aki lemondott volna "történelmileg kiharcolt" előjogairól, és a "tisztes szegénység" eszményképét követte volna (és nemcsak beszélt volna róla, anno dacumál), vagy ennek alapján szocializálta volna utódait? Tessenek nekem ilyet mutatni! Akár csak egyetlenegyet is. Kiss István

 

2008. október 23. (Heti Válasz)

Válságkoalíció felé?

Új helyzetbe került az ország: immár minden parlamenti párt egyetért abban, hogy válság van. Magyarországot "spekulációs támadás" érte, ahogy a miniszterelnök fogalmazott. Bár utolsóként csatlakozott a válságtudatosok csoportjához, rögtön átvette a kezdeményező szerepet. Jól tudta, hogy ez az utolsó esélye.

A félelem alapján kisebbségből is "új többséget" kovácsolhat - a társadalomban és a parlamentben. A Nézőpont Intézet októberi felmérése még a kormányfő "beismerő vallomása" előtt készült, de egyértelműen mutatja: a magyarok jelenleg a gazdaság gondjait tartják a legfontosabbnak. A megkérdezettek 66 százaléka vélte úgy, hogy "nagyon fontos" vagy "fontos" probléma a gazdasági növekedés lassulása, míg az összes többi klasszikus panasztémát (korrupció, adórendszer) hátrébb sorolták. Elgondolkodtató, hogy a nemzeti érzelműek aggodalmát, a népességfogyást is csak a megkérdezettek alig negyede tartja fontosnak, jóllehet annak hatása a munkaerőpiacra és a nyugdíjrendszerre is kihat. A társadalom veszélyérzete nem támasztja alá Gyurcsány Ferenc 2006 óta folytatott harcát a szélsőségek ellen sem. Csupán a megkérdezettek ötöde (22 százalék) gondolja égető gondnak a szélsőségesek elleni fellépést; a Magyar Demokratikus Charta tömegrendezvényén vélhetően azért jelentek meg csak maroknyian, mert az emberek nem a kődobálóktól, hanem a gazdasági válságtól félnek.

A charta demonstrációját a kormányfő-pártelnök sem csupán a balliberálisok egységének megteremtésére használta. Itt mutatta be új szerepét, az összefogást kívánó és a konfliktust elkerülő arcát. Felmérésünk szerint a választópolgárok 44 százaléka tartja magát "középen állónak", a két politikai tábortól egy lépés távolságot tartónak. Ők minden bizonnyal ellenzik a "harcias" politikát, s inkább kívánják a kibékülést. Gyurcsány új retorikája - chartás beszédét a "jobboldali testvéreihez" címezte, illetve minden fontos és kevésbé fontos közjogi méltóságot a nemzeti csúcsra invitált - éppen őket akarja megszólítani. A miniszterelnöki taktikát igazolja, hogy egyelőre nem a kormányfő a válság vesztese: az október eleji felmérés szerint alacsony népszerűségi mutatója nem csúszott még mélyebbre.

Nem így a két kispárt vezetőjének indexe. Fodor Gábor bizonytalan ellenzékisége és a Dávid Ibolya körüli botrány elkoptatta a két pártelnököt, az elmúlt fél évben mindkettőjük támogatottsága meredeken esett. A kispártok kudarca és a válság teremtette "új helyzet" új parlamenti lehetőségeket is rejt magában. A nemzeti csúcson az MSZP szociális megszorításról szóló elképzeléseit túllicitálta az MDF, azaz a két párt még közelebb került egymáshoz. Egy "válságkoalíció" kialakítása - függetlenül a konkrét intézményes formától - egyre valószínűbb. Dávid Ibolyának nincs vesztenivalója.

A VIZSGÁLAT JELLEMZŐI

A felmérés 2008. október 1. és 11. között készült, ezer fő megkérdezésével.

A reprezentatív minta célcsoportja: a 18 év feletti magyar lakosok.

Az adatgyűjtés módszere: személyes kérdőíves interjú.