2008. augusztus 27. (Magyar Nemzet): Elnapolták a chartás nagygyűlést

Kitűzték a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök által a homoszexuális-felvonulás napján meghirdetett - Magyar Charta alakuló ülésének dátumát. Eszerint a hangalakilag a Magyar Gárda névre hajazó "mozgalom" szeptember 6-án jöhet létre. A korábban ekkorra beharangozott nagygyűlést tehát elhalasztották a kormánymozgalom bábái. A Magyar Charta alakuló ülését tegnap Daróczi Dávid kormányszóvivő jelentette be.

Előzőleg Gyurcsány veterán hívével, Vitányi Ivánnal arról tájékoztatta az MSZP-frakciót, hogy Gyurcsány július 6-i bejelentését követően számos köztiszteletnek örvendő személy jelezte részvételi szándékát a Magyar Charta életre hívásában. Ez azért is figyelemre méltó, mert a volt koalíciós partner nevében Horn Gábor SZDSZ-es ügyvivő elutasította az MSZP-s miniszterelnök ötletét. Daróczi Dávid megemlítette: a tervek szerint a Magyar Charta szeptember 20-án demonstrációt hív össze. Ez késést mutat az eredeti kormányelképzeléshez képest, Gyurcsányék ugyanis már szeptember 6-án világra szóló antifasiszta nagygyűlést akartak prezentálni annak ürügyén, hogy a július 6-i homoszexuális-felvonulás fogadtatása atrocitásoktól sem volt mentes. A rég széles körű társadalmi elfogadottság híján kormányzó Gyurcsány Ferenc miniszterelnök - közvetlenül az úgynevezett melegméltóság menete után - azzal harangozta be sajátos egységfronti törekvését, hogy "a szélsőségek, az indulatok, az intolerancia ellen jogos nemzeti önvédelemre" van szükség. A homoszexuális-aktivisták által szervezett, évről évre hírhedten ízléstelen fesztivál előtt azonban sem a kormány, sem az MSZP vagy az SZDSZ nem ítélte el azokat a plakátokat, amelyek a fesztiválon való részvételre kisgyermekek fotóival agitáltak, holott az ombudsman a minap elítélte e reklámokat.

2008. szeptember 6. (Magyar Nemzet)

Gyurcsányi önvédelem?

Tüntetés helyett csupán alakuló ülést tart a Magyar Demokratikus Charta

Utolsó pillanatig finomítják a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kívánságára a nyári homoszexuális-felvonulás után életre hívott, ma zászlót bontó Magyar Demokratikus Charta mozgalom alapító okiratát. Úgy tűnik, a társadalmi legitimitást jórészt nélkülöző kormányfő - akinek távozását már a volt koalíciós partner is sürgeti - több éve alkalmazza antifasiszta hevületű figyelemelterelő technikáit. Legkésőbb 2007 márciusig bizonyosan ráérzett Gyurcsány Ferenc, hogy kormányfői túlélését jól szolgálhatja, ha fölvállalja a "melegjogok kiterjesztésének" nyugatról importált ügyét. Tavaly március idusán a Művészetek Palotájában ahol ma a Magyar Demokratikus Charta mozgalom megalakul - emlegette a "férfi és férfi", "nő és nő vonzalmát", meglebegtetve a melegházasság intézményének távlati bevezetését. Hangoztatta: aki saját neméhez vonzódik, ugyanúgy a magyar nemzeti közösség egyenrangú tagja. A felülről szervezett 2007-es homoszexuális-felvonulás atrocitásoktól sem volt mentes. Tavaly év végén Gyurcsány és az általa vezetett MSZP a koalíció felbomlásának elkerülése végett hagyta magát zsarolni az SZDSZ-től, és különtörvényben emelte családjogi kategóriává a homoszexuálisok regisztrált élettársi kapcsolatát. Idén nyáron két jól időzített manőver fokozta a "közérdeklődést" az úgynevezett melegméltóság menete iránt. Először is kisgyermekekkel reklámozták a homoszexuális-parádét. A másik provokáció az volt, hogy a budapesti rendőrfőkapitány váratlanul lefújta a közelgő felvonulást. Ez alkalmat adott Demszky Gábornak és liberális emberjogi aktivistáknak a felháborodásra, melegjogi nézetek harsogására, a BRFK pedig 24 órán belül visszavonta tiltó határozatát. Közben radikális portálokon elkezdték szervezni az ellentüntetést. Mindezek után borítékolni lehetett a feszültségek robbanását 2008. július 5-re.

Draskovics Tibor rendészeti tárcavezető értékelése szerint jobbára csak tojásdobálással próbálták megzavarni a melegeket, ám állítólag Horn Gábor SZDSZ-es ügyvivőt, illetve Lévai Katalin MSZP-s európai parlamenti képviselőt bántalmazták az ellentüntetők. Gyurcsány nem habozott, már másnap, július 6-án meghirdetni chartaalapítási szándékát, akkor még csak Magyar Charta néven. A miniszterelnök akkor kinyilvánította: szeptember 6-ra - azaz mára - tűzte ki a charta demonstrációját, "a szélsőségek, az indulatok és az intolerancia elleni jogos nemzeti önvédelem" jegyében. Augusztus végén azonban Daróczi Dávid kénytelen volt közölni a kormányülés után: csak az alakuló ülésre kerül sor szeptember 6-án, az utcai demonstráció dátuma 20-ra tolódik A kormányfogantatású, mind ez idáig kétes támogatottságú "mozgalom" első hendikepje az volt, hogy a szabad demokrata Horn Gábor nyomban elutasította pártja nevében az ötletet. Az újabban Magyar Demokratikus Chartára átnevezett alakulat szervezői váltig állítják, hogy köztiszteletben álló személyiségek egész sora írta alá a kezdeményezést, de mindeddig csak egy tucatnyi olyan személy nevét szellőztették meg, akik fele bajosan nevezhető "árokbetemetőnek": Bauer Tamás, Debreczeni József, Heller Ágnes, Vágó István, Vásárhelyi Mária, Vitányi Iván. Az egyik érintett, Pomogáts Bélaíró publicisztikában rosszallotta, hogy az ő nevét előre megszellőztették, "felkínálva zsákmányállatnak a szélsőjobb számára". Mentegetőzött: ő nem akarja tolni a pártok szekerét. Kiderült az is, Konrád György,az egykori Demokratikus Charta atyja ezúttal nem csatlakozik. Gyurcsány mai akciója előzményének tekinthető, hogy 2007 tavaszán a miniszterelnök a brit The Timesban kelt ki a magyar nácik ellen. A nagyvilág tudomására hozta: feleségének, Dobrev Klárának egy budapesti utcán antiszemita röpirattal kellett szembesülnie, miközben a Fidesz az olyan náci jelképektől, mint az Árpád-sávos zászló, nem határolódik el. A kormányfő ott volt a Hollán Ernő utcai, állítólagosan szélsőjobboldaliak által Molotov-koktéllal megrongált jegypénztár előtti, idén április 11-i "kettős tüntetésen", Gerhard Schröder volt szociáldemokrata német kancellárral az oldalán.

2008. szeptember 6. (Magyar Nemzet)

A jogvédelem mint politikai ütőkártya

Tizenhét évvel ezelőtt, 1991. szeptember 26-án tették közzé a tizenhét pontból álló Demokratikus Chartát, amit bárki aláírhatott, aki egyetértett a benne foglaltakkal, és úgy gondolta, hogy a demokráciára veszély leselkedik a diktatórikus kormány részéről.

Gyurcsány Ferenc egyébként tévesen nyilatkozott, amikor meghirdette a " Magyar Chartát", ugyanis a Demokratikus Chartát Csurka István dolgozatának megjelenésére való reakcióként említette. Ezzel szemben az MDF akkori alelnökének Antall József miniszterelnököt támadó írása 1992. augusztus végén jelent meg a Magyar Fórumban. Az addig a liberálisok elitjének zöme számára nem szalonképes MSZP, valamint a választásokon még antikommunista retorikával sikereket arató SZDSZ összeházasítására életre hívott Demokratikus Charta addigra már éppen egy éve acsarkodott az első szabadon választott magyar kormányra. A charta meghirdetésének kiváltó oka egy másik dolgozat volt. Kónya Imre,az MDF akkori frakcióvezetője ugyanis egy, a baloldali sajtónak kicsempészett tanulmánya szerint azt a természetes igényt fogalmazta meg a párt vezető testületeiben, hogy a szabad választáson megszerzett arányban részesüljenek a kormánypártok bizonyos pozíciókból - így a médiában is. Bármily szokatlan mai szemmel, de ez az óhaj elegendő casus bellinek bizonyult ahhoz, hogy a lassanként összebútorozó bal- és liberális oldal fasiszta veszélyt kiáltson.

Az év vége felé az akkori kormányfő arra a "példátlan méltánytalanságra" vetemedett, hogy az addigi jegybanki elnököt, Surányi Györgyöt nem jelölte ismét az MNB élére, miután hivatali ideje lejárt és az új törvény hatálybalépésével mandátuma megszűnt. Ezután kapott ismét erőre az MSZP, továbbá egyes SZDSZ-es személyiségek által forszírozott kezdeményezés. Olyannyira, hogy 1991. december elején mozgalommá alakult. Később újabb lendületet adott az immár hivatalos szóvivőkkel rendelkező pártholdudvar-mozgalomnak, hogy Antall József a közszolgálati televízió és a Magyar Rádió elnökeit másokra akarta cserélni, mint akiknek korábban, a kormányalakítás után nem sokkal ugyanő megbízást adott. Fontos tudnivaló: a mai napig tartó szívós híresztelésekkel szemben az akkori Fidesz nem csatlakozott a mozgalomhoz. A mind jobban összemelegedő chartás pártok kiemelkedő nagygyűlése 1992 szeptemberében zajlott a Kossuth téren, több tízezres tömeg részvételével. Az akkori kormánynak ugyanis - a jelenlegivel ellentétben - esze ágában sem volt korlátozni a demokratikus szabadságjogokat, így a rendőrök kizárólag a rendezvények biztosítására, a résztvevők biztonsága érdekében jelentek meg, nem pedig oszlatás céljából. Még az egészen durva, a kormány demokratikus voltát kizáró rigmusokat, feliratokat, újságcikkeket sem próbálta szankcionálni az első polgári kormány, amelyet nem csupán a szélsőjobboldal támogatásával, hanem egyenesen nácizmussal rágalmaztak. Egy transzparens a sok közül: "Fasizmus miatt a holnap elmarad". Fontos különbség a Demokratikus Charta és a kormányfő által utódszervezet gyanánt létrehozandó Magyar Charta között, hogy míg az előbbi a hatalom ellenében határozta meg magát a civil szféra védelmében, addig a Gyurcsány charta a hatalom védelmében jönne létre a kormány által nem helyeselt civil kezdeményezések letörésére.

2008. szeptember 10. (Magyar Nemzet)

Charta és kormányválság

A szakértői kormány indirekt koalíció: az SZDSZ továbbra is részt venne a hatalomban

A kirekesztés járványként terjed a társadalomban, egyes csoportok újra és újra elvitatják a kisebbségekhez tartozóktól, a másként gondolkodóktól a jogot, hogy egyenrangú polgárokként a nemzeti közösség tagjai lehessenek. Ezzel indokolták a szervezők a Magyar Demokratikus Charta létrehozását. A mozgalom életre hívása múlt szombaton a Művészetek Palotájában történt meg Budapesten. A rendezvényen a miniszterelnök is részt vett, bár - tőle szokatlan módon - ezúttal nem szólalt fel. Nyilván úgy látta, jobb, ha most hallgat, s úgy tesz, mintha nem az ő személye, hanem az ügy lenne a fontos. Történt egy s más azóta, hogy a kormányfő a július 5-i melegfesztivál másnapján, akkor még Magyar Charta néven meghirdette, mozgalmat indít, s szeptember 8.-ra politikai demonstrációt szervez a ki rekesztés ellen. Be nem vallott célja az volt, hogy a rendszerváltozást követő balliberális taktikát folytatva szélsőségesnek bélyegezze a többségi társadalmat. Az MSZP és vezetője a márciusi népszavazás óta olyan sokat veszített népszerűségéből, hogy a fasiszta veszély felidézése aktuálisnak látszott. A nyár közepén közvetlen, konkrét érv is szólt amellett, hogy a miniszterelnök antifasiszta mozgalmat indítson. A Fővárosi Bíróság a június 30-i tárgyaláson ugyanis szeptember 8-ra tűzte ki az ügyészség által a Magyar Gárda feloszlatásáért indított polgári per folytatását. Várható volt, hogy a bírói tanács ezen a napon ítéletet hoz. Nem így történt. A bírót telefonon megfenyegették, ő pedig elfogultságot jelentett be és kiszállt az ügyből.

Az eljárást nem kell újra kezdenie a tárgyalásra kijelölt Pataki Árpád tanácselnöknek. A szeptember 8-i ítélethozatal azonban ugrott, Gyurcsánynak tehát nem lett volna módja rá, hogy learassa a babért: még 8-án hatalmas politikai hisztériát keltve nagygyűlést tartson hívei számára. Emiatt múlt szombatra, 6-ra helyezte át a megalakulást, a demonstrációt pedig a hónap végére tűzte ki. Az időközben lezajlott egyéb események miatt kérdéses, kik sorolhatók jelenleg Gyurcsány Ferenc hívei közé. A mozgalom támogatói között Göncz Árpádvolt köztársasági elnököt, a külügyminiszter apját említik mások mellett. Az egykori államfő, akinek kedvéért a politikusok kifütyülését annak idején közösség elleni izgatásként, gyűlöletre uszításként akarták beiktatni a büntető törvénykönyvbe, de ezt az Alkotmánybíróság nem engedte meg, értelemszerűen Gyurcsány támogatóihoz sorolható. Göncz Árpád volt az is, aki a taxisblokád után közkegyelmi törvényjavaslatot terjesztett a parlament elé, hogy mentesítse a súlyos büntetés alól az Antall-kormány megdöntését célzó erőszakos fellépés támogatóit és résztvevőit. Az 1991. szeptember 26-án közzétett Demokratikus Charta jogutódjának tekintett mostani mozgalom támogatói között szerepel a híradások szerint több ultraliberális értelmiségi, így Bauer Tamás és Vásárhelyi Mária.

Mások ugyanakkor azt hangoztatják, civil mozgalmak elindítása nem fér össze a kormányfői pozícióval. Az SZDSZ jóvoltából hovatovább megkérdőjelezhető lesz Gyurcsány Ferenc miniszterelnöki pozíciója. A liberálisok ebben is a korábbi gyakorlatot követik. Négy évvel ezelőtt, 2004. augusztus 19-én Medgyessy Péter miniszterelnök a kormány átalakítását, mások mellett Csillag István szabad demokrata gazdasági miniszter menesztését jelentette be. Indokként azt hozta fel, hogy az autópálya építésénél gyanús fejlemények történtek. Az SZDSZ kiállt minisztere mellett, ha Csillag megy, mi is megyünk, mondták. A közlekedési tárca vezetőjét csak a 2004. szeptember 29-én hivatalba lépő Gyurcsány mentette fel. Gyurcsány Ferenc nem sokkal a március 9-i népszavazás után, március 30-án közölte a referendum elvesztését közvetlenül előidéző egészségügyi reformok könyörtelen képviselőjével, Horváth Ágnessel, hogy nem tart igényt a munkájára. Az SZDSZ már akkor a koalíció felbontásával válaszolt. A helyzet főként ennyiben különbözik a négy évvel ezelőttitől. A liberális párt azonban abban konzekvens maradt: nem viszi el a balhét. Nem vállalja a bizalomvesztés, a kudarcos gazdasági és társadalompolitika következményeit. A rá jutó részért sem kívánja viselni a felelősséget. Az közömbös, hogy a kórházakat a liberálisok szervezték át, szüntették meg, a gyógyító eszközök kiárusítása azóta is folyamatosan zajlik. A hajdan megbízható mentőszolgálatot is kivéreztették. A kis iskolákat ők záratták be, a vasút tönkretétele szintén a nevükhöz fűződik. Most azonban mossák kezeiket, és nyilvánvalóan Gyurcsány eltávolításával próbálják helyreállítani saját reputációjukat.

Gyurcsány Ferenc azonban nem Medgyessy Péter, így nem bizonyos, hogy a végkifejlet azonos lesz. A 2004. augusztus 19-i kormányátalakítás után Medgyessy 24-én felkereste a Sándor-palotában Mádl Ferenc köztársasági elnököt. Felmondását ugyan nem adta be, de közölte, hogy feláll a miniszterelnöki bársonyszékből. Ezt meg is tette. Nem fogadta el a szocialista frakció ajánlatát, vagyis azt, hogy konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal, tehát az új kormányfő megnevezésével azonnal eltávolítsák posztjáról. Egy hónapi huzavona után foglalhatta el a miniszterelnöki tisztséget a korábbi tanácsadó és sportminiszter, Gyurcsány Ferenc. A helyzet most is az, hogy mivel az SZDSZ megvonta a bizalmat a miniszterelnöktől, Gyurcsánynak és kormányának mennie kell. Vagy konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal azonnal, vagy a miniszterelnök lemondása esetén legfeljebb 70 napi ügyvezetői kormányzást követően. A köztársasági elnök ugyanis a lemondás után 30 napon belül nevezheti meg az új kormányfőt, akit 40 napon belül kell megszavaznia a parlamentnek. Ha a választás sikertelen, az államfő feloszlathatja az Országgyűlést. Az SZDSZ által emlegetett, úgynevezett szakértő kormány létrehozása kétségkívül a régi kabinet távozását követeli meg. Amennyiben erre sor kerül, az most is éppen az Országgyűlés mandátumának lejárta előtt másfél évvel történik meg. Ugyanúgy, mint Medgyessy megpuccsolásakor. Új elem a történetben, hogy az SZDSZ - saját politikusainak közlése szerint - hátrább lépne, s ezt javasolja az MSZP-nek is. Nem a két párt politikusai kormányoznának, hanem az általuk megnevezett szakértők. Indirekt koalíció lenne ez, ilyen még nem volt. A lényegen azonban a fifikásnak látszó megoldás sem változtatna.

Az SZDSZ továbbra is részt venne a hatalomban. A következő választáskor azonban úgy tüntethetné fel magát, mint akinek az ország érdeke a legfontosabb. Nem zárható ki az sem, hogy nem jön be a liberálisok számítása. A mindenre elszánt Gyurcsány elérheti, hogy az Országgyűlés az ellenzék közreműködésével feloszlassa önmagát. Ekkor ugyanis az SZDSZ nagyot bukik, az MSZP igennel voksoló képviselői pedig az új megoldás keresőiként léphetnek fel a választásokon. Addig is jó, ha készenlétben áll a Magyar Demokratikus Charta. Amennyiben ugyanis a balliberálisok nem maradhatnának a hatalomban, nyilván hirdethetnék: egyes csoportok elvitatják a kisebbségeknek azt a jogát, hogy a nemzethez tartoznak. A szocialista-szabad demokrata politikusok és értelmiségiek ezt az elmúlt húsz év tanúsága szerint úgy értelmezik: a kisebbség esetenként azonos a parlamenti ellenzékkel, a nemzet pedig az államhatalommal. Vagyis ahol nem ők vannak kormányon, ott járványként terjed a kirekesztés, nincs demokrácia. Erről szerencsére nem mindig sikerül meggyőzniük a választókat. A szocialista-szabad demokrata politikusok és értelmiségiek ezt az elmúlt húsz év tanúsága szerint úgy értelmezik: a kisebbség esetenként azonos a parlamenti ellenzékkel, a nemzet pedig az államhatalommal. Vagyis ahol nem ők vannak kormányon, ott járványként terjed a kirekesztés KULCSÁR ANNA

2008. szeptember 10. (Magyar Nemzet)

Kolompár tagadja a milliók eltüntetését

(…)

Ugyancsak szeptember 20-án tart gyűlést a Magyar Demokratikus Charta, és felvetődött, hogy a két rendezvényt együtt tartják meg. A charta egyik alapítóját, Lévai Katalint (MSZP) arról kérdeztük, szerencsésnek tartja-e, hogy a bűncselekménnyel gyanúsított Kolompár is velük tüntet. Az uniós képviselő úgy reagált: meg kell várni a nyomozás végét, az ártatlanság vélelme Kolompár Orbánt is megilleti. Hozzátette: a charta alapértékei közé tartozik a kisebbségek védelme, ezért ha a roma közösségek meg akarják mutatni magukat, annak örül, függetlenül az OCÖ-elnök elleni eljárástól. Egy másik chartaalapító, Mécs Imre(MSZP) úgy fogalmazott: jó lenne, ha kitermelődne egy rátermett és feddhetetlen vezetői réteg a cigányságon belül, amely hitelesen képviselhetné a kisebbség érdekeit, elősegíthetné felemelkedését - ehhez minden segítséget meg kell adni nekik, de anélkül, hogy rájuk erőszakolnánk az akaratunkat. PILHÁL TAMÁS

2008. szeptember 13. (Magyar Nemzet)

Gyurcsány-charta szépséghibákkal

Nem tudta mindenki, hogy Magyar Demokratikus Charta címén a miniszterelnök kezdeményezését írta alá. Pomogáts Béla azt hitte, független akciót támogat; az irodalomtörténész nem kíván tüntetni szeptember 20-án. A gyanúsítottként kihallgatott Kolompár Orbán roma vezető, aki azonos dátummal cigánydemonstrációt szervez, tagadja, hogy nem tud elszámolni sok millió forint közpénzzel. Úgy látszik, hogy Magyarországon független értelmiségiek politikai megszólalásának nincs lehetősége, mert egyik vagy másik politikai párt nyomban rátenyerel - mondta érdeklődésünkre Pomogáts Béla.

Az ismert irodalomtörténész úgy tudta, pártpolitikától mentes, független értelmiségi kezdeményezést ír alá, amikor Márton László erre felkérte, nem pedig valamiféle, a miniszterelnök körüli gyülekezési akciót. Bár tudott Gyurcsány Ferencnek a melegfelvonulás másnapján bejelentett chartakezdeményezéséről, de nem gondolta, hogy az, amibe ő belépett, összemosódik a kormányfő melletti mozgalommal. Pomogáts kijelentette, hogy az 1989-es MDF, SZDSZ, Fidesz, kisgazdapárt stb. által vallott demokratikus értékek védelméért és az utcai erőszakkal szembeni ellenszenve okán adta a nevét a Magyar Demokratikus Chartához. Az irodalomtörténész akkor értette meg, hogy lépése átpolitizálódott, amikor az egyik napilap Gyurcsány melletti kiállásként tálalt ki előre pár nevet, közte az övét is. Kijelentette: nincs kedve tüntetni szeptember 20-án. Márton László közíró szerint tévesek azok a sajtóbeli magyarázatok, melyek szeretnék a Magyar Demokratikus Chartát a miniszterelnök mögé besorolni. Igaz, hogy hat héttel az ő kezdeményezésük előtt Gyurcsány már kezdeményezett hasonlót, de mint hangoztatta, a kettő nem azonos, akkor sem, ha végül a kormányfő "sorolt be" a függetlenekhez. Mielőtt a kezdeményezők névsora publikussá vált, a szervezők azt szuggerálták, csupa köztiszteletben álló személyiség szerepel benne. A múlt hét végén viszont olyanok nevével is szembesülhettünk, akik nem tűnnek árokbetemetőknek. Kartal Zsuzsa író például így tudósított nyáron az Élet és Irodalomban a homoszexuálisok tüntetéséről: "Meglátok egy köpcös, természetes kopasz, szitkozódó idősebb keresztény magyart, aki úgy üvölt, hogy a feje egészen ellilul belé." A szeptember 20-ra meghirdetett chartatüntetéssel azonos dátuma van annak az "antirasszista" romademonstrációnak, melyet Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) és a Magyarországi Cigányszervezetek Fóruma (MCF) elnöke szervez. Kolompárról a Magyar Nemzet szellőztette meg szerdán azt a Bács-Kiskun megyei főügyészhelyettes által megerősített értesülést, hogy gyanúsítottként hallgatták ki. Ugyanis az általa vezetett kiskunmajsai civil szervezet nem tud elszámolni mintegy 13 millió forinttal, melyet az Országos Foglalkoztatási Alapból kapott. Emiatt az OCÖ-elnök lapunkat sározta tegnap a Nap-keltében, de cáfolni nem tudta a hivatalos információt. JOÓ ISTVÁN

2008. szeptember 15. (Magyar Nemzet)

Jogállam vagy önkényuralmi martalék?

Kérdés, hogy a charta rábízza-e a jobb sorsra érdemes Magyarországot az önkényuralmi módszerekkel is kísérletező ötletelőkre

SZABADGYÖRGY Jogállam-e Magyarország, és meg akar-e szabadulni a diktatúra maradványaitól? Erre a két kérdésre kellett válaszolnunk 18 évvel ezelőtt az Európa Tanács hozzánk látogató vizsgálóbizottságának. És az igen választ olyan bizonyítékokra támaszkodva és olyan félrevezetéstől mentes kettős igennel válaszoltuk meg 1990 őszén, hogy a volt "szocialista" diktatúrák országai közül hazánk elsőként (!) lett az Európa Tanács teljes jogú tagja, és megindulhatott európai integrációnk nem csupán remélt, hanem sokban valóságos előnyöket is biztosító útján. Jelentős patrióta és demokrata erők összefogásának eredményeként nemcsak papírra került, hanem új parlamentáris létformánk alakítójává vált gyökeresen megújított és hamarosan továbbfejlesztett alkotmányunk. Ez előfeltétele lett annak is, hogy még a napokban egy ünnepélyesen megjelentetett, úgynevezett Magyar Demokratikus Charta a maga leegyszerűsítő modorában kijelenthette, "Mi, magyarok - történelmünkben először - szabadok vagyunk, a szabadság rendjében élünk." (Erre mondják az Alföldön: úgy, ahogy!) A charta szövegében arról is olvashatunk, hogy demokráciánk "azonban ingatag", és "szabadságunkat veszély fenyegeti". Arról azonban félértelműen szól a háromszorennyi terjedelmű eligazítás, hogy miért "ingatag" és honnét fenyegeti "veszély" szabadságunkat. De aki nem ért a szóból, megtudhatja a Népszabadság 2008. szeptember 11-i számából a - "felhívástól" alig egy békaugrásnyira - Tamás Gáspár Miklós tudományos kutató sok mindent megcélzó, "Gyurcsány a hibás" című írásából, miszerint a miniszterelnök legfőbb hibája, hogy nem szállt szembe elég erélyesen a "veszéllyel". Az írás nem mellőzi az összetartozással (mindketten chartások) járó önbírálatot sem. Sőt még azt is feltárja, hogy azok a chartában talányosan emlegetett "antidemokratikus erők" bizony szerinte jobboldalon találhatók. Ennél szebb és bátrabb, sőt igazabb lett volna, ha a példátlanul merész kutató akrobataként a trapéz magasából világgá kiáltja, hogy a magyar demokráciát mind szélsőjobbról, mind szélsőbalról veszély fenyegeti, mint ahogy még erőteljesebb fenyegette huszadik századi történelmünk annyi jelentős fordulópontján.

Szükséges azonban leszögeznünk, hogy a független államiságért, a szovjet blokkból való kiszakadásunkért, az emberi, nemzeti és polgári jogokért, a társadalmi, felekezeti jogegyenlőségért, a határon túli magyarság jogainak nemzetközi elismertetéséért, a magántulajdon helyreállításáért, a tervutasításos rendszer felszámolásáért vívott küzdelmében az első szabadon választott Országgyűlést és az arra támaszkodó Antall-kormányt nem csupán szélsőjobbról érték nemtelen támadások és bomlasztó kísérletek, hanem a másik oldalról is rágalmazó akciók, rajtaütések és frontális támadások, az alkotmányos tevékenységet akadályozó szervezkedések és megnyilatkozások, a taxisblokádnak becézett puccskísérlet stb. is. Ne tartson azonban sem a kedves olvasó, sem a szokásos fenyegetést fogalmazó "levelezőpartnerem" attól, hogy felesleges részletezésbe bocsátkozom, hiszen sem az előbbit untatni, sem az utóbbi önbecsülését fokozni nem kívánom. Tamás Gáspár Miklós mondanivalójában felmerülnek "a magyar uralkodó osztály" történelmi vétkei, köztük olyanok is, amelyeket többé-kevésbé én is megismertem történeti vizsgálódásaim során, köztük néhány olyan tragikus következményű balkáni melléfogást, amelyre még a száműzött Kossuth annak idején figyelmeztetett. Nem követem azonban a szerző történelmi fejtegetéseit, csak utalok arra, hogy az "örök veszélyekből" is megpróbálja több mint valószínűsíteni egyes mai ellenzékiek győzelmének feltételezett következményeit. Nem akarom azonban "a réges-régi hagyományok" átörökítésének, illetve "a transznacionális-globális finánctőke rideg uralmának" esélyeit latolgatni. Sajnálatosnak tartom azonban, hogy az igényes kutató a második Gyurcsány-kormány megelőlegezett rekviemjében nem merít az élő valóság példatárából. Arra utalok, hogy nem először és nem indokolatlanul a magyar Alkotmánybírósághoz fordultam, amikor szóvá tettem, hogy a Gyurcsány-kormány 2008. július 1-jén "kormányrendeletet" publikált "a közigazgatási hivatalokról". A kódolt fogalomhasználattal élő közlemény valójában teljes egyértelműséggel helyi önkormányzatokat, így a megyei intézményeket kívánta az alkotmányunkban ismeretlen regionális szervezeteknek alárendelni. S tette ezt semmibe véve az élő alkotmány IX. fejezetében foglalt "önkormányzati alapjogokat", amelyekről a legmagasabb jogszabályunk 44/C. paragrafusa kimondja, hogy csupán a "jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával korlátozhatók". Ki támad és mit? Vajon ez esetben is a charta szavával "antidemokratikus politikai erők" támadásáról van szó, amelyek "megtagadják politikai vetélytársaiktól a nemzeti ügy képviseletének legitim voltát"? Ez nem bizonyított, és nem is igen valószínűsíthető. Sőt éppenséggel a parlamenti nyári szünet jónak vélt alkalmát kihasználni törekvő kisebbségi kormány tudatos kísérletét gyaníthatjuk a lépés mögött, amellyel alkotmánysértő módon remélhetett befejezett tényeket teremteni. Vajon a "feudális megye" ellen irányult ez a kísérlet, amit valóban bírált a maga módján a szerző által megidézett Ráby Mátyás, majd Eötvös József és persze legátfogóbban a nemcsak liberális, hanem demokrata Kossuth Lajos, aki nem elsősorban a centralizáló francia modellel, hanem sokkal inkább az angolszász polgárosító fejlődéssel rokonszenvezett. 1848-ban a reformokat illusztris arisztokrata politikusok korlátozták, de az 1848:16. tc. 1. paragrafusa így is kimondta, hogy "a ministerium a megyei szerkezetnek népképviselet alapján rendezéséről a legközelebbi országgyűlésnek törvényjavaslatot fog előterjeszteni". Sokban valóban retrográd erők korlátozták, hogy ennek a kötelezettségvállalásnak "legközelebb" eleget tehessen az országgyűlés.

Köztük a demokratizálást tudatosan korlátozni akaró belső, majd a külső, bécsi politikai és hatalmi tényezők és persze a császári és cári intervenciós hadak, majd azok, akik némileg kapcsolódtak II. József felvilágosult és még többen, akik visszanyúltak Ferenc császár és Metternich felvilágosulatlan abszolutizmusához; így Geringertől és Schwarzenberg hercegtől Dessewffy Emilen, Tisza Kálmánon és másokon át Rákosi Mátyásig, Kádár Jánosig, majd Horn Gyuláékig. Az utóbbiak már az alkotmányba foglaltakkal összhangban álló, 1990. augusztus 3-án megalkotott törvénysorozatot (1990:64., 65., 67., 69. tc.) csipkedték meg. De az alkotmány alaprendelkezései semmibevételére, demokratikus értékeinek kivéreztetésére (ugyanakkor a határon túl élő magyarság demokratikus és patrióta érdekeinek kompromittálására) nem vetemedett senki sem, mint azt a 2008. július 1-jei alkotmánysértő kormányrendelet tette. Kétségbeejtő lenne, ha az alkotmányellenes "kormányrendelet" hallgatólagos tudomásulvételét csupán a nyíltan ellenzéki parlamenti pártok kifogásolnák, és nem vállalkozna a jogállamiság minden tisztelője és fontosságának értője ugyanerre. A "kormányrendelet" haladéktalan megsemmisítésére természetesen az Alkotmánybíróság illetékes. Az, hogy ez megtörténjék, társadalmi kérdés, nemzeti kérdés és európai létkérdésünk. Minthogy az alkotmánysértéssel súlyosbított tettleges kísérlet a rendeleti kormányzás bevezetésére elengedhetetlenül szükségessé teheti, hogy a magyar törvényhozás az alkotmány 39/A. ß (1) alapján "bizalmatlansági indítványt" nyújtson be a képviselők legalább egyötödének kezdeményezésére támaszkodva "a miniszterelnökkel szemben", amit alkotmányunk szavai szerint "a kormánnyal szembeni bizalmatlansági indítványnak kell tekinteni". A fentiekben demokrata és patrióta őszinteséggel előadottak alapján nem csupán az érintett felelős testületek támogatását tartom ehhez szükségesnek, hanem indokoltnak, hogy a charta minden aláírója és kommentálója, a miniszterelnököt is beleértve, gondolja meg, kívánja-e az alkotmányos, tehát békés együttélést biztosító jogállamiság működését, vagy rábízza-e a jobb sorsra érdemes Magyarországot önkényuralmi módszerekkel is kísérletező ötletelőkre. A régi mondás szerint hiszem, hogy egy hegy csúcsára több irányból is fel lehet jutni, de az "egyetlennek" kikiáltott útra kényszerítetteket féltem: szakadék vár rájuk.

A szerző akadémikus, az Országgyűlés volt elnöke

2008. szeptember 15. (Magyar Nemzet)

Az újabb MSZP-SZDSZ-koalíció ára

HORÁNYI ÖDÖN

Megalakult a Magyar Demokratikus Charta, ami persze sem nem demokratikus , sem nem charta , de hát ez lenne a legkisebb baj. Gyurcsányék azonban emelik a tétet. Szeptember 20-án sosem látott cigánydemonstrációra készülnek, október 4-re meg valamilyen erőszakellenes szervezet hirdetett megmozdulást. Végső stádiumába lépett tehát a csendes többség provokálása. A szervezők ugyan a többség képviseletében tetszelegnek, holott többség nem áll az oldalukon. Például a többségi vallás ma katolikus, ám a keresztény szimbólumok sorozatos, évek óta tartó megsértése, meggyalázása nem háborította fel a szervezőket, szavuk sem volt rá. Akkor miért csodálkoznak, ha a magyar jobboldal a magyarság és a nemzeti érdek kizárólagos képviselőjének tartja magát? Akkor, amikor a háború óta sorozatosan ront rá saját nemzetére a baloldal? Ez a nép sosem volt fasiszta, sosem volt nemzetiszocialista. Ennek ellenére mi voltunk az utolsó csatlós, a bűnös nemzet. Állandóan elmondtak bennünket mindenfajta fasiszta, náci, antiszemita, nyilas söpredéknek, szegény Rákosi pajtásnak tízmillió fasisztával kellett a kommunizmust építenie. Hol a papok, hol a pedagógusok, hol a vasutasok, hol az arisztokraták, hol a bankárok, hol a parasztok, hol az orvosok, hol a kispolgárok, hol a munkások stb. voltak fasiszták, horthysta csőcselék. 1994 és 1998 között Horn Gyula odanyilatkozott, hogy a magyar parlamentben fasiszták ülnek.

Hasonló nyilatkozatot adott Gál Zoltán is egy német lapnak. És hogy a háború óta semmi se változzon, arra a korábban gömbösöző Kiss Péter adott újabb példát. Nem is olyan régen úgy nyilatkozott, hogy a magyarság hatszázezer magyar honfitársát gyilkolta meg a háború alatt. Ami persze szintén nem igaz. Közben sorozatosan támadják, gúnyolják magyarságunkat, szimbólumainkat. Micisapka, tetemcafat, turulmizéria, Árpád-sávos zászló, bőgatya, új hymnusz (sic!), merjünk kicsik lenni stb.

Az úgynevezett magyarkodás - ami persze nem más, mint nemzeti büszkeség - állandó elítélése és szidalmazása vezetett a pekingi lebőgéshez is. A sorozatos magyarveréseket is szó nélkül hagyja a magyar diplomácia, ahogy a jelenlegi kurzusnak szava sincs a sorozatos cigány önbíráskodásokra (lásd Szögi Lajos tanár meggyilkolását). Persze, miért pont ez a terület lenne kivétel. Közben a vidéki, falusi, tanyasi Magyarország lakossága másod-harmadrendű állampolgár, akinek nem jár közlekedés, posta, oktatás, orvos, gyógyszertár, üzlet stb. (Csak, hogy el ne felejtsük: a baloldal szerint.) Feltalálták a megélhetési bűnözést, az indulati bűnözést. Húszezer forint alatt lehet lopni, az nem bűn. Naponta! És nem működik semmi. Eladtak-eladnak mindent. Pénz meg sehol. Semmire sem futja. És mindezek után mégis szeressük az MSZP-t és az SZDSZ-t, és ismerjük el a teljesítményüket! Ez egy jobb sorsra érdemes ország és nép. De a kormányoldalon tovább akcióznak és chartáznak. Lévai Katalin és Gurmai Zita aláírásokat gyűjt. Mert néhány baloldali személy házára és kertjébe - máig tisztázatlan körülmények közepette, tegyük hozzá Molotov-koktélokat dobtak be, amelyek összekormozták a házfalakat. Lévai, Gurmai és a többi chartázó ingerküszöbét miért nem érte el, amikor az éjszaka közepén Torgyán Józsefre rárobbantották a lakásajtaját? Szájer József lakásrobbantása sem volt téma náluk. Vagy talán van baloldali jó, és van jobboldali rossz Molotov-koktél? Az egyik repülhet, a másik nem? Továbbá, az aláírók világképébe beleillik-e Török Zsolt MSZP-s parlamenti képviselő demokrácia-felfogása, miszerint először letartóztatunk, elkobozzuk a vagyont, s csak azután kérdezünk? Figyelem, ezt egy parlamenti politikus nyilatkozta. A volt PSZÁF-vezető agyba-főbe verése is teljesen korrekt baloldali ügy, hogy utána azt mondhassuk, az illető családi problémák miatt saját magát verte meg egy seprűnyéllel.

Keller László is a baloldali demokráciáért küzd, mikor azon siránkozik, milyen kár, hogy ma nem alkalmazhat bolsevista módszereket. Az egyházi iskoláknak járó pénz törvényellenes csökkentése is teljesen demokratikus dolog. A most chartázók bizonyára egyetértettek azzal, hogy a régi Magyar Hírlap újságcikkében kívánatosnak tartotta Kövér László és Orbán Viktor likvidálását. Hiszen annak idején senki közülük nem emelte fel a szavát az uszító közlés ellen. Így azzal is egyet kellett érteniük, hogy az ország törvényesen megválasztott miniszterelnökének fejé re egy televíziós műsorban egymillió dolláros vérdíjat tűztek ki. A jobboldali szimpatizánsok, politikai aktivisták megverése, fenyegetése, véresre verése is rendben van. Az is rendben volt, amikor 2006. október 23-án a rendőrök papot ütöttek, ellenzéki országgyűlési képviselőt vertek véresre. Rendben volt az is, amikor a Hír TV műsorvezetőjének fejéből ömlött a vér, saját garázsában annyira összeverték. Bocsánat? Ilyet eddig soha, senki, semmiért nem kért. Egyetlen balliberális véleményformáló, egyetlen baloldali-liberális politikus soha, semmitől és senkitől nem határolódott el. Persze, nincsenek véletlenek. Napjainkra több ezer milliárd forint közpénz tűnt el. A pénzzel a baloldalon nem tudnak elszámolni. Regnálásuk alatt pedig annyi törvényt sértettek meg, hogy annak se szeri, se száma. Felelősséget pedig nem vállalnak. A őszödi Böszme beszédének nyilvánosságra kerülésébe egyszer már belerokkant ez a nemzet. De nem elég már a charta sem, most majd ráuszítják a többségi társadalomra a felvonuló cigányságot - Draskovics legújabb ötlete alapján még fel is fegyverezhetik őket -, és a polgárháborús viszonyok között, mert Gyurcsány már csak ezen az áron tud túlélni, akár rendkívüli állapotot hirdethetnek. És ami a fő, újra lesz MSZP-SZDSZ-koalíció. Ideje lenne felébredni, mert most már tényleg a bőrünkre megy a vásár. A szerző közíró

2008. szeptember 15. (Magyar Nemzet)

Végidők maradéka

Nagy apparátus dolgozik a miniszterelnök politikai lélegeztetőgépénél

JOÓ ISTVÁN

Nem is a bibliai végidők, de politikai végidejük tudatában pánikol és pánikoltat a baloldali-liberális véleményformálók szélsőséges rétege. A pánikolás és a pánikoltatás tartalma nem egészen ugyanaz. Hová leszünk, mihez kezdünk a langymeleg hátszél nélkül, ha visszatér az Orbán-kormány, sőt ha kétharmados jobboldali győzelem születik? Ez a valóságos aggodalom.

A pánikoltatás szuggerált tudattartalmai közül a halálgondolatot említeném. Körülbelül a Hollán Ernő utcai Molotov-koktélos provokáció idején, de legkésőbb a homoszexuálisok megvezetett rétegének felvonultatásakor jegecesedett ki. Hogy itt, kérem, előbb-utóbb halálesetek fognak történni ama szélsőjobb miatt, amelynek térnyeréséért a parlamenti jobboldal a fő felelős. A halálmotívum a nyár végére kicsit megkopott. Kétféleképp lehet fölfrissíteni. Az egyik út: újabb, még ádázabb heccdemonstrációk az ország "fasizálódásával" szemben. (Erről egy kicsit később.) A másik: a téma kiszélesítése. Ez utóbbira példa, hogy némely liberálisaink elorozzák a halál kultúrája kifejezést az egyháztól, népi-nemzeti gondolkodóktól, s egészen bizarr értelmet adnak neki. A halál kultúrája többé nem az élet továbbadásának visszautasítása - magzatgyilkosság -, nem is a földet lelakó fogyasztói hedonizmus, vagy a kábulatokba, függőségekbe, virtuális valóságba menekülés. Hanem a konzervatív filozófia, a zsidó-keresztény kultúra értékeinek igenlése, és a "fundamentális állam" a halál kultúrája. Mert ezek megmerevítenék a társadalmat. Az egyik halottlátó asszonynak, Vankó Zsuzsannának egyenesen az volt a látomása a Népszabadságban és a 168 Órában, hogy ha Orbán Viktorék ismét felülkerekednek, Magyarország lesz az első "fundamentalista állam" Európában, és majd elterjeszti a rég kihaltnak hitt kórt, trón és oltár egységét. Bevezetik a kötelező hittant, kategorikusan megtiltják az abortuszt. Vankó szerint mindez azáltal válik valóra, hogy a jobboldallal jóban lévő egyházak beépülnek a hatalomba. A klérus érné el, amit ma még csak Semjén Zsolt KDNP-je sürget, hogy ismét munkaszüneti nap legyen a vasárnap. Figyelem: Vankó Zsuzsa nem keverendő össze a nála jóval fiatalabb Vankó Magdolnával, aki az MSZP hívő tagozatának egykor elnöke, a Horn-kormányban országgyűlési képviselő volt, és átvilágító bírái szerint - ügynök. Ellenkezőleg: Zsuzsanna éppenséggel megtisztulást várna el a diktatúra alatt szerinte jellemzően kollaborálással foglalkozó egyházaktól. Más kérdés, hogy frazeológiája itt-ott eléggé élemedett, mondhatni, kommunista. 2002-ben így vallott az egyházi ügynökkérdésről: "Mi volt a kommunista rendszer célja az egyházi ügynökrendszer kiépítésével? A nagy egyházak esetében a reakciótól tartottak, a kisebb egyházakat az elevenebb vallásosság miatt akarták elsorvasztani." Eszerint a Magyarországon őshonos nagy egyházakban nem volt a második világháború után semmiféle lelki ébredés, elnyomni való "eleven vallásosság", csak sötét reakció. Az, amit Rákosipajtás is méltán emlegetett. Bezzeg a kisegyházak-! Vankó Zsuzsanna szerényen teológus, főiskolai tanárként jegyzi a balliberális pánikoltatók szemében felbecsülhetetlen értékű cikkeit. Pedig ő annak a Sola Scriptura Teológiai Főiskolának a rektora, amelyet az úgynevezett Keresztény Advent Közösség üzemeltet. Egy adventista valaha azt kötötte az orromra: akkor jön majd el a világvége, amikor a vasárnapot ünneplők üldözni kezdik a szombatot ünneplőket. Úgy-úgy, hiszen az adventisták, tartozzanak akár a Hetednapi Adventista Egyházhoz vagy a belőlük kiszakadt Keresztény Advent Közösséghez, mind a négy-ötezren a szombatot vallják pihenőnapjuknak. Csak e sajátos kisegyházi feeling ismeretében hat üdítőnek Vankó tiltakozása az ellen, hogy netán egy párt, egy új kormány - a szakszervezetet sem tűrő multicégek érdeke ellenére - visszaadná a vasárnap örömét

Olyan fajsúlyos személyiség hisztériázik tehát a baloldali pártsajtóban az egyházak és a jobboldal szándékairól, akinek vallási szervezete a végidők kizárólagos maradékának vallja magát. E jogot talán csak a Jehova Tanúi vitatnák el a teológiáját a XIX. században látomásaival igazoló "Úrhírnök", Ellen G. Whiteadventistáitól. Nekem meg az a látomásom: Vankó Zsuzsanna főiskolai tanártól a Magyar Demokratikus Charta kevésbé jóhiszemű szervezőin át Kolompár Orbán országos cigány önkormányzati vezetőig komoly apparátus sürög-forog a miniszterelnök politikai lélegeztetőgépénél. Első pillantásra Kolompár kicsiny tényezőnek tűnik a nagypolitikában, de azért gondoljunk bele, mekkora provokációs töltettel bírhat, egyszerre gyanúsított személyként és a "cigánybűnözés" szó régi, engesztelhetetlen ellenségeként. Hosszú ideig csak a Magyar Nemzet írogatott arról, hogy baj van azokkal a kiskunmajsai Kolompár-szervezetekkel, amelyek állítólagosan a romák munkaerőpiacra juttatásával bíbelődnek. Utóbb ugyancsak mi adtuk közzé - és ezt már nem lehetett másutt agyonhallgatni -, hogy az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) elnökét immár gyanúsítottként kezeli a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség. Merthogy tizenhárommillió forint foglalkoztatási közpénz felhasználásával olyannyira nem tud - K. Orbánnéval és K. László társaságában – elszámolni azzal, hogy Kolompár csatlakozott a Gyurcsány Ferenc kezdeményezte Magyar Demokratikus Chartához, és éppen annak demonstrációs napjára - szeptember 20-ra szándékozik összekolompolni a történelem legnagyobb cigánytüntetését, akár meg is testesülhet a hiszteroballib halálgondolata. Az ilyen történéseknek nem Magyarország tisztességes polgárai örülnének - nem, ők kétszeresen le volnának sújtva -, hanem azok a politikamacherek, akik október 23-ra rossz lelkiismerettel gondolnak. Nagy áldozat volna egy-két emberélet annak beidegzésére, hogy nem a polgároké 1956 ünnepén az utca? A Magyar Nemzetet lenácizó Kolompárnak azért sem kellene a chartamenethez csatlakozni, mert az OCÖ-ben egy éve nem szólítja fel lemondásra általános elnökhelyettesét, Dancs Mihályt.

Dancs még tavaly első fokon három és fél évet kapott, szocpol lakások építésével összefüggő, folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett csalásért. Ez az elsőfokú bíróság szerint üldözendő tevékenység mellesleg az etnikai alapú magyarlincselés helyszínén: Olaszliszkán történt. Ahol a legnyomorúságosabb életű cigányok beszéltek nekem arról, hogyan használják ki őket saját etnikumukhoz tartozó társaik. Dancsról még annyit: ártatlanságát egyelőre nemcsak a gyanúsított Kolompár, hanem az egész ország vélelmezheti tovább. Júniusban ugyanis a cigány önkormányzat második "arca" elhalasztatta a másodfokú tárgyalást, mondván, ügyvédje külföldön tartózkodik. Ilyenfajta roma politikusok húznák rá a rasszista zubbonyt az uborkaveteményét őrző, kesznyéteni Szoboszlai Barnabásra. Csak mert nem magába vezette az áramot, hanem a kerítésen belüli ágyásai köré. Ki ne pedzené hát, mi is a charta járműnek és a balról rácsatolt cigánypótkeréknek az igazi értelme, ha előre tudható: az ürügyek bővében lévő, durva ellentüntetés bizonyosan nem marad el? Lányi András író írta meg emlékezetes cikkében (Népszabadság, 2008. július 18.) az ugyancsak folytatólagos csalást elkövető kormányról: "nehézfiúk közé beépített embereit nem az alvilági kapcsolatok és a bűncselekmények megakadályozására fordítja, hanem a szélsőséges uszítók érvényesülésére". Így múlatja a nekünk különösen drága időt a végidők maradéka. Azzal, hogy Kolompár csatlakozott a Gyurcsány Ferenc kezdeményezte Magyar Demokratikus Chartához, és éppen annak demonstrációs napjára - szeptember 20-ra - szándékozik összekolompolni a történelem legnagyobb cigánytüntetését, akár meg is testesülhet a hiszteroballib halálgondolata.

2008. szeptember 16. (Magyar Nemzet)

(...)

KOLOMPÁR MÉGIS CSATLAKOZIK.

Kolompár Orbán roma vezető előzetes ígérete ellenére mégiscsak csatlakozik az általa szervezett "antirasszista" cigánytüntetés a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök által kezdeményezett Magyar Demokratikus Charta felvonulásához. Ismeretes, az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) és a Magyarországi Cigányszervezetek Fóruma (MCF) romaszervezet baloldali elnöke a chartademonstráció napjára, szeptember 20-ra hirdette meg az MCF és szövetségesei tüntetését, de fogadkozott, hogy az más időpontban és más helyszínen lesz, mint a chartamozgalom. A Népszava tegnapi számában rendőrségi információira hivatkozva hírül adta: a két rendezvény félúton mégiscsak találkozik. Ezzel beteljesült Varga József fideszes roma képviselő lapunkban tett jóslata, miszerint nem lepődne meg, ha a két akciót hamarosan egyesítenék. Bizarr, hogy ugyanaz a Kolompár, aki erkölcsileg kívánja felrázni a társadalmat, hogy ne adjon helyet a szerinte újjáéledő nácizmusnak és cigányellenességnek, egyben gyanúsítottként szerepel a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség aktáiban. A gyanú szerint egyik kiskunmajsai civil szervezete az Országos Foglalkoztatási Alaptól kapott 13 millió forinttal nem tud elszámolni. Ezáltal, úgy tűnik, az OFA-szerződés ellenére 20 cigány munkanélküli nem jutott be az elsődleges munkaerőpiacra. A főügyész-helyettes szerint az ügy teljes felgöngyölítése legfeljebb egy-két hónapot igényel. A jelek szerint azonban Kolompár nemcsak hogy nem halasztja el demonstrációját, hanem Gyurcsány szárnyai alá menekül, akinek kapóra jön az MSZP-barát OCÖ-vezető "visszaigazolása" a kormányfő "antifasiszta" akciójához.

2008. szeptember 16. (Magyar Nemzet)

Bagatell ügy...

Üdvözlet a Magyar Demokratikus Chartának Úgy kellene megtanulnia a matematikát az egyik középiskolai osztályban az egyik leánykának, hogy ebben a tanévben csak a tábla élét látja. Ugyanis a nagy jövőépítő racionális iskola-összevonás után ennek a harmincegy gyereknek egy alig harminc és fél négyzetméteres hely jutott, így aztán az első falhoz is oda van lapítva egy pad, onnan kellene oldalra pislogni- Még szerencse, hogy a nekem ácsorgásra, korszerű tanítási módszerek elővezetésére rendelt fél négyzetméter pont a leányka szemét a táblával összekötő egyenesre esik, ezért még a tábla élét sem látja: remélhetőleg az eredetileg a Gazdára irányuló indulat rám háramlik. Mindez az ország súlyos gondjait látva akár bagatell ügynek is tűnhet. Csak ne jutna eszembe Az ötödik pecsétből Latinovits Zoltán. Azt mondja: egy lőszerraktár felrobbantása bagatell ügy, a tettest el lehet fogni, meg lehet büntetni. Az viszont nem bagatell ügy, hogy mit mond néhány iparosember egy kocsmában. Lehetséges? Kétezer vagon eltüntetése lenne bagatell ügy? Síkvidéki völgyhidak, alagutak építése lenne bagatell ügy? A hasonló történések lennének bagatell ügyek? Természetesen nem azok. De ahhoz képest, hogy akárcsak egy tanuló is meg van fosztva az előmenetelét szolgáló ismeretektől, az előzőek tényleg bagatell ügyek. Ha egy tanuló, ezer tanuló, százezer tanuló csak a tábla élét láthatja, az nem bagatell ügy. Ha harmincegy majdnem felnőtt tanuló (meg a tanár) órákig be van szorítva a harminc négyzetméterre betett harminc padba, az nem bagatell ügy. Ha egymással összeizzadva próbálják a levegő maradékát kapkodni, az nem bagatell ügy. Ha egy tanárnak (száz tanárnak, tízezer tanárnak) két tanítási óra között úgy van tizenöt perce átérni a három kilométerre levő másik "tagintézménybe", hogy se tömegközlekedés, se szolgálati autó, se szolgálati bicikli, se szolgálati cipő, az bizony nem bagatell ügy. Ha gyerekek ezreinek kell hajnalban kelnie, hogy egy távoli ismeretlen helyen kiközösíthessék az odavaló gyerekek nap közben, az nem bagatell ügy. Ha egy szakma kilencvenöt százaléka úgy érzi, hogy vele méltatlanul bánnak, és az egész rendszer már régen összeomlott, az nem bagatell ügy. Ha az összes tanárfórumon, az összes tanár-blogban csak a pusztulásról olvasunk, az nem bagatell ügy. De ugyanígy nem bagatell ügy az, ha a falusi lakosság egy része nem tud orvoshoz utazni, ha a munkavállalók nagy része teljesen kiszolgáltatott helyzetben dolgozik, ha az emberek nagy százaléka nem lát jövőt maga előtt, és így tovább. Ezért örültem annyira a Magyar Demokratikus Charta megalakulásának.

Gréczy Zsolt tökéletesen fogalmazott: "A chartának tehát dolga van. Legyen cikk, honlap, konferencia, tömegrendezvény és megszólalás minden, a demokrácia alapintézményeit, hétköznapi biztonságunkat aláásó történés esetén!" Nosza rajta! Az iskolaügyben levő korántsem bagatell ügyek igencsak aláássák a demokrácia alapintézményeit. Ha nem látom a táblát, romlik a hétköznapi biztonságom. Ha még székem sincs a tanteremben, romlik a hétköznapi biztonságom. Ha egy súlyos társadalmi kérdés komplex megoldása (foglalkoztatás, kultúra, vidékfejlesztés, rendvédelem stb.) helyett egyes egyedül a nyolc-, tíz-, tizenöt éves gyerekek integrációjától várja a hivatalosság a csodát, akkor sokaknak romlik a hétköznapi biztonsága. Ha egy szakminisztérium nem hajlandó meghallani a szakma hangját, urambocsá’ diktátumokkal irányít, akkor egy egész szakmának romlik a hétköznapi biztonsága. Ha egy politikai szakértő azt mondja, hogy nincs szükség falura, akkor bizony könnyen kialakulhat a kollektív félelem, márpedig a félelem a demokrácia alapintézményeit igencsak aláássa. Úgy tűnik, van dolga a chartának az élet megannyi területén, csak győzzék.

Nem könnyű a feladat. Iszonyatos aprómunkával föl kell tárni az összes olyan tényezőt, amely akár egy-egy állampolgárnak is rontja a hétköznapi biztonságát. Addig kell kiabálni, amíg végre, évtizedek semmittevése után történik valami beruházás a jövő generációba, kultúrába, oktatásba. Addig kell kiabálni, amíg a viszonyok lehetővé teszik milliók félelmeinek elpárolgását. Addig kell kiabálni, amíg a falvakban, városokban megvalósul a közbiztonság. De meg kell haladni a "Gyurcsány a hibás" jelszavát is. Hibás ott más is. Hibás az emberi méltóságot semmibe vevő politika. Hibás a szakmai véleményeket semmibe vevő ágazati irányítás. Hibás a tehetségtelenség. Hibás a tohonyaság. A butaság. Hibás az állandóan bólogató frakció, amelynek minden program pontosan abban az időben tetszik, amikor elé rakják, és pontosan akkor fordul el tőle, amikor már el kell hibás a szervilis publicisztika. Hibás sok-sok minden. Ezzel is tele kell kiabálni az országot. Persze van könnyebb út is. Mondjuk felfedezni azt, hogy Latinovits ezt a megállapítást egy nyilas tiszt szerepében tette, ebből levonni azt a következtetést, hogy az előbbi gondolatmenet nyilas szellemiségű, és sajnos a magyar pedagógustársadalom a nácizmus uszályába került, ezért aztán érdemes továbbra is megalázó körülmények között tartani. Ez az út a hatalomnak is jobban tetsző lehet: olcsóbb is, kényelmesebb is, talán egyeseknek nagyobb kielégülést is jelent. Csak akkor ne vegye rossz néven senki, ha a mozgalom önmaga paródiájává válik. Bagatell üggyé. A szerző tanár ACH KÁROLY

2008. szeptember 18. (Magyar Nemzet)

Napfogyatkozáskor

Miközben a balliberális érdekpolitika haláltáncát lejti - legutóbb az elkapkodott dávidista parlamenti önfeloszlatás leszavazásakor domborított akkorát, mint az őszödi beszédet követő bizalmi szavazás alkalmával -, a létező gyurcsányizmus vetett még egy történelmi tajtékot. A fékezhetetlen agyvelejű ötletkommandó tolvaj szarka módjára már minden márkanevet lenyúlt, amit az utóbbi húsz év politikuma felszínre dobott: a polgári jelzőtől a nemzeti középen át egészen a chartáig. Utóbbiból kettő is volt korábban: a Konrád-Vitányi-féle Demokratikus Charta, illetve az Orbán-féle polgári kezdeményezés, s ezekből gyúrta össze Gyurcsány a maga figyelemelterelő Magyar Demokratikus Chartáját, külön-külön meggyalázva mindhárom nemes szót. Az üzenettel elvileg semmi gond: "Figyelmeztetünk, tiltakozunk, szembeszegülünk, hogy együttes erővel megvédhessük a magyarok szabadságát, a fiatal magyar demokráciát." Jómagam sem akarok mást. A gond azzal van, hogy ki és mire használja a "szabadság", a "magyarság" és a "demokrácia" fennkölt fogalmait. Meg azzal, hogy a regnáló miniszterelnök az elégtelen, botrányos kormányzás elé emeli pajzsként a szegény ostoba liberális elitet. ők meg - érdekből vagy vélt hősiességből - boldogan védelmezik az agyafúrt hitványságot. Vizsgálgatván a Népszabadság listáját, hogy kik csatlakoztak már a nyitónapon a szégyenletes Potemkin-akcióhoz, egyre rosszabb lett a kedvem.

A régi chartások nem leptek meg: a Parlamentben bóbiskoló Vitányi Ivántól (aki korábbi szociológusi és néptáncos érdemeit sikeresen ledolgozta "a fiatal magyar demokrácia" immár többrendbeli kisiklatásával) vagy az összeszorított fogú Farkasházy Tivadartól(aki, amióta kilépett belőle a Magyar Rádió, a humorban sem ismer tréfát) nagyjából ezt várja az ember. Szerepel a listán továbbá számos ultraliberális, notórius aláíró, kommunista ideológus, hipermegbízható sajtómunkás, bukott egészségügyi és pénzügyminiszter, kikopott politikus és exállamfő, exhibicionista színész, kormány-főtanácsadó és kormányszóvivő. Szóval a szokásos kompánia. Nekem azonban változatlanul az írástudók árulása fáj a legjobban: nekik elvileg át kellene látniuk, miféle szánalmas színjátékhoz adják a nevüket. (Most nem a profi machiavellistákról beszélek, akik szimplán pénzre és díjakra hajtanak.) Miként gondolhatják, hogy a harcot békévé oldó emlékezésben elsikkad majd: a jogvédelmet összekutyulták a Gyurcsány-védelemmel? Beszédes fejlemény, hogy Esterházy Péter, Konrád György és Nádas Péter (Írástudók árulása című cikksorozatom főszereplői) ettől a minősíthetetlen fázistól már bölcsen távol tartják magukat. Bár érdemeik a létező gyurcsányizmus virágba borításában elévülhetetlenek, véleményem szerint nem kétséges, hogy titokban, otthon csendben szégyellik magukat, hogy ehhez a kis magyar weimarizálódáshoz szellemi tekintélyükkel oly odaadóan asszisztáltak. Az sem vigasztalhatja őket, ha az emlékirataikból majd kifelejtik ezt a kínos epizódot, mint Konrád György az egész SZDSZ-t: fenn a hegyen, napfogyatkozáskor erre már valahogy nem jutott sem idő, sem papír. Olvasgassák csak az online Népszabadság teljes listáját: szomorú kordokumentum. S hogy maga a baloldali pártsajtó se gondolja komolyan az egészet, arra árulkodó bizonyíték: még egy korrektort sem engedtek rá a hevenyészett névsorra.

CSONTOS JÁNOS

2008. szeptember 19. (Magyar Nemzet)

Romák statisztaszerepben

A szavazati erővel bíró, nagy létszámú hazai cigányság politikai bekebelezése zajlik az Országos Cigány Önkormányzat vezetőjén keresztül, a miniszterelnök hatalmi túlélése érdekében. Erre példa a holnapi Gyurcsány-féle charta-, illetve a Kolompár-féle romatüntetés egyesítése - állapította meg lapunknak adott interjújában Varga József fideszes roma honatya. Gratulálunk! Az ön egy héttel ezelőtti jóslata valóra vált, Kolompár Orbán roma vezető az előzetes esküdözés ellenére "vérátömlesztést ad" a Gyurcsány Ferenc kifundálta Magyar Demokratikus Charta holnapi demonstrációjának. Az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) elnöke eredetileg egyazon napra, de más helyszínre, időpontra kívánta szervezni "minden idők legnagyobb cigánytüntetését", ám rendőrségi információk szerint félúton találkoznak a chartások és a romák- Az előjelek számomra egyértelműek voltak. A Magyarországi Cigányszervezetek Fórumának (MCF) elnöke, Kolompár Orbán igazán nincs abban a helyzetben, hogy a posztkommunista kormány vagy akár csak a kormányfő ellen bárminemű kritikát megfogalmazzon. Minden bizonnyal a miniszterelnök külön kérése volt Kolompárhoz, hogy segítse őt a chartamegmozdulás megtámogatásával, mintegy legitimálja átlátszó hatalomátmentő akcióját. Persze nemcsak Kolompár, hanem tanítómestere, Gyurcsány kormányfő is következetlen.

Bár ő hirdette meg a charta felmelegítését, a megalakuláskor néma maradt, hogy a mozgalomnak civil látszatot kölcsönözhessenek hívei. De holnap már felszólal a demonstráción- Nyáron a homoszexuális-felvonulás fogadtatása szolgáltatta az ürügyet a miniszterelnöknek a chartamozgalom felmelegítésére. Azóta szinte ejtették a melegügyet, és a cigányokkal szembeni rasszizmussal operálnak. - Nyilván taktikai okból. A mozgalomhirdetéshez kitűnő ürügy volt júliusban, hogy a budapesti melegfesztiválon némi atrocitás is történt. De a kormánykörök látják, hogy a szavazati erővel bíró, nagy létszámú hazai cigányság politikai bekebelezése az Országos Cigány Önkormányzat és az MCF vezetőjén keresztül célravezetőbb lehet ezen a kínosnak ígérkező őszön, mint az azonos nemű párok ajnározása. - Mekkora létszámú lesz vajon a chartafelvonulással félúton találkozó cigánytüntetés? - A rendszerváltozás óta a legnagyobb cigány kezdeményezésű tüntetés is mindössze háromszáz fős volt. Azt is a balliberális kormány ígéreteivel szembeni csalódás gerjesztette. A többségében vidéki, falusi népességből álló roma népcsoport ugyanis idegenül mozog a pesti flaszteren, és - főleg a gettótelepek népe - tájékozatlan a politikában. A holnapi létszámot azonban befolyásolhatja, hogy ki finanszírozza a felutaztatást, illetve hogy ki mennyit ígér a "napszámért". Egyébként nem volnék meglepve, hogy ha maga a milliárdos "pápai gyerek" állná a cechet, már csak azért is, mert a sajtóból úgy tudni, Kolompár Orbánnak és az Országos Cigány Önkormányzatnak inkább tartozásai vannak. - Hozhat-e bármi hasznot a cigányság számára egy olyan demonstráció, melyet egy 13 millió forint közpénz eltűnése miatt gyanúsítottá vált OCÖ-vezető szervez, illetve akinek még mindig általános helyettese lehet a szocpollakások építésével összefüggő csalásokért első fokon három és fél évet kapott Dancs Mihály? - Sajnálatos, hogy ilyen helyzetbe kerültek roma vezetők, és még sajnálatosabb, hogy ők vezetnék "hadba" Gyurcsány oldalán a magyarországi cigányságot, amelyet a többségi társadalom nem kis részben a vezetőiken keresztül ítél meg. Vagy el kellett volna tolni a baloldali cigánytüntetést ügyeik lezárultáig, vagy egy ártatlan alelnökkel kellett volna teljesíteni a holnapra szóló gyurcsányi ukázokat. A legjobb persze az lett volna, ha az OCÖ a kormányt szembesítené azzal, mennyire lefaragta a támogatásokat az utóbbi hat évben. A tanulásra és a foglalkoztatásra hangsúlyt fektető Orbán-kormánnyal még csak össze sem mérhető az integrációra manapság szánt pénz. De a második Gyurcsánykabinet Medgyessyékhez képest is felére csökkentette a telepfelszámolást és az ösztöndíjrendszert finanszírozó pénzeket. Nem is tudom, Kolompárék vagy Gyurcsányék cinizmusa-e a nagyobb. - Kell-e tartani attól, hogy elharapódzik holnap az erőszak Budapesten? - Sajnos nem zárható ki, hogy elszabadulnak az indulatok. Félek, hogy a miniszterelnökkel szembeni keserűség a cigány felvonulókon csapódik le. Ha bármi tragédia történne, a fő felelősség Gyurcsány Ferencet terhelné, hiszen az ő látszat romapolitikája vezetett oda, hogy ma romák és nem romák nem tudnak békében élni. Ez a garnitúra úgy gondolkozik, minél nyomorultabbak a cigány tömegek, minél inkább odavetik őket az uzsorásoknak, annál olcsóbban odaadják szavazataikat, annál olcsóbban vállalják a statisztaszerepet a charta típusú megmozdulásokon.

NEM TÁMOGATJÁK.

A Lungo Drom elutasítja a szombati demonstrációt, hiszen "az csak azt a célt szolgálja, hogy elterelje a figyelmet az ország súlyos problémáiról". - Sajnálatos, hogy mindehhez a cigányságot is felhasználják eszközként - áll tegnapi közleményükben. JOÓ ISTVÁN

2008. szeptember 24. (Magyar Nemzet)

Piros-kék eső hull

Turulszidalmazás a Vitányi-Konrád-Farkasházy-féle triumvirátus gyűlésén

Amikor Hegedűs D. Géza - ez a remek színész, aki a leglehetetlenebb szerepeket is el tudja játszani - kinyitotta a Kossuth téren az esernyőjét; azt hittem, attól tart: még véletlenül Demszky Gábornak nézik, és az ötezres chartás "tömeg" azonmód megdobálja tojással. De nem. Attól tartott, hogy barna eső hull. A chartások már több mint tizenöt éve ettől tartanak, de folyton csak vörös meg kék eső hullik. A kedvenc fotóm e családias hangulatú szombatról az, amint Vitányi Iván, Konrád György és Farkasházy Tivadar, ez a három kőkemény, veterán ideológus áll egymás mellett, esernyővel a kézben. Olyanok így együtt, mint egy szabadtéri divatbemutató: milyen lesz idén az őszi módi élemedett korú úriembereknek. Vitányi mereven, magasan maga fölé tartja az eszközt, mint akinek már nagyon kell koncentrálnia a történelemre, amely folyton-folyvást kicsusszan a kezéből. Konrád ellenben lezser és laza: az ernyő szövete az üstökét súrolja, a nyelét pedig úgy nyugtatja a vállán, mint hazafelé ballagó paraszt a kaszát. (Sajnos, a fényképen a lába nem látszik, pedig roppant kíváncsi lettem volna rá, hogy az a polgári edzőcipő van-e rajta, mint Faludy György temetésén.)

Farkasházy a félmagas ernyőtartást választotta savanyú mimikával: mint aki görcsösen próbálja feledtetni, hogy ő volna az a hebegő, raccsoló pasas a balliberális Heti hetesből, akit a többi túlfizetett ripacs oly előszeretettel kiröhög. Konrád a szónoklatában "az eszelős, vad, embertelen ideológiák" félresöprésére szólította fel gyér számú hallgatóságát, ám aztán szűkítette eme ideológiák körét a "nyilasjelvényt" viselőkre. Példás demokrataként azonban rádöbbenhetett bűnös mulasztására, hogy megfeledkezett arról: "az eszelős, vad, embertelen ideológiák" közé a gulágozó-recskező-hortobágyozó-akasztgató kommunizmus is beletartozik; mert mire Gyurcsány Ferenc, a vörös csillag rehabilitálásáért küzdő harcos aktivista szólásra emelkedett, Konrád sürgősen a távozás hímes mezejére lépett. Persze lehetséges, hogy csak én képzelek túl sokat az Antipolitika hajdanvolt legendás, ám később elkötelezetten koalíciópárti, bolsevikbarát szerzőjéről: talán egyszerűen csak ezt a koreográfiát kívánta meg a konfúz liberális pártérdek. Az SZDSZ pillanatnyilag a népbolondítás jegyében formálisan kinn van a koalícióból, ezért Konrádnak nem kell kötelezően asszisztálnia a nagyfőnök tartuffe-i produkciójához - chartázni azonban el kellett jönni, mert ezt kívánta a (még) létező gyurcsányizmus utolsó leheletig való támogatásának népfrontos logikája, amely a jól kimunkált, közös ellenségképen nyugszik. Ferenc testvér sűrű magyarozással kombinált szeretethimnuszt hintett hálátlan népe felé, beleértve "az erős jobboldalt" is, amely oly régen és oly makacsul el akarja őt zavarni - most látjuk csak, hogy mit veszített az anyaszentegyház, hogy a pápai gyerek nem papnak állt. Menjetek békével! - búcsúzott baráti körétől kimódolt blaszfémiával. A rendszeresen bérmálkozó miniszterelnök épp csak dalra nem fakadt, a Szeressük egymást, gyerekek! című örökzöldet elénekelve - bár még erre is sor kerülhet, ha ezzel akár egyetlen röpke napra is meghosszabbíthatja átmeneti időzését az imádott hatalomban. Ennek érdekében még a teológiát sem átallotta forradalmasítani, mondván: volt, amikor tévedett; gyanítja, nemegyszer hibázott is; ám hiszi, hogy soha bűnbe nem esett. Lárifári!

Mindenesetre Jézus Krisztus óta ő volna az első a bűntelenségben. Nem lopott, nem csalt, nem hazudott. Nem kívánta el más jószágát. A Népszavában pedig majd megmagyarázzák, hogy a tízparancsolatban expressis verbis nincs benne a hazugság tilalma - a felebarátokról tett hamis tanúbizonyságot meg értse mindenki úgy, ahogy akarja. Ha már a teológia televényénél tartunk, meg kell itt emlékeznem Iványi Gábor SZDSZ-es metodista lelkészről, aki - nyilván a meghirdetett parttalan chartaszeretet jegyében - minden eddigi szónoki teljesítményt alulmúlva "dülledt szemű, mesebeli tojószárnyasnak" nevezte a mitikus magyar totemállatot, a turult. Ilyesmi nem csúszik ki csak úgy az ember száján: hosszan dédelgetett, kitartó gyűlölettel kell esztergálni egy ilyen szofisztikált jelzős szerkezetet. Mint ahogyan a jeles párttárs lesvájcisapkázta a Szent Koronát. Vagy ahogy Iványi lelkésztársa tetemcafatnak nevezte a Szent Jobbot. Ilyen mértékű verbális bunkózáshoz nem elegendő a puszta indulat, mint a vallásháborúk prédikátorainak idejében: ehhez már kiérlelt gonoszság kell. S van-e szomorúbb fejlemény, mint ha Isten szolgájának a lelkében a dülledt szemű gonosz lakozik? A jelenlévő chartázók közül - noha mindenki nagyon magyar és szeretethívő volt - senki nem határolódott el a civilizációs minimumot felrúgó Iványitól, sőt tapsoltak és kabarészerű katarzist éltek meg. Nyilván úgy gondolták: Iványi, ha olasz tisztelendő vagy román pópa lenne, rettentő bátran és felvilágosultan Romuluson és Remuson meg az ő anyafarkasukon élcelődne. Ha lengyel vagy osztrák lenne, a sasmadárral volna baja; ha cseh, akkor az oroszlánnal; ha meg zsidó, akkor felhőtlenül kacarászna Mózes csipkebokrának vagy a kettévált Holt-tengernek a "mesebeli" sztoriján. Megnézném, az illető országokban meddig volna szószék, ahonnan önfeledten hirdethetné Isten igéjét a határtalan szeretetről. Szerinte amúgy a keresztény vezetők asszisztálásával vált elfogadottá az antiszemitizmus és a zsidózás. Én ott tartok, hogy nem vált elfogadottá: épp olyan bűn, mint ha valaki oktalanul turulozva gúnyolódik a magyarság - vagy bármely nemzet - ősi jelképein. Demszky Gábor lassan, de biztosan hamisítatlan bolsevik politikussá érett, mert demokrácia-felfogásába a jelek szerint immár nem fér bele a politikai ellenlábas. Sőt rendpárti is lett, ostorozva a túl liberálisan ítélkező független magyar bíróságot, amelynek definíció szerint csak akkor kell elnézőnek lennie, ha drogbirtoklásról van szó. Eltűnődött továbbá a magyarsághoz tartozás kritériumain, de valahogy nem arra jutott, hogy az Országgyűlésben fellelhető történelmi zászlók között szereplő Árpád-sávos lobogó önfeledt gyalázása vagy a 2004. december 5-i népszavazási kampány során tanúsított nemzetromboló demagógia kizáró ok lenne. A Magyar ( Demokratikus ) Charta hatalmasat bukott - de sebaj, majd jön a Magyar Tarka Geszti Péter hangszerelésében, hogy kiköszörülje a csorbát. Pontos szlogenjük: Tarka, magyar! A Nemzeti dalon, ezen a szabad prédán szórakoznak, hiszen lehet nekik: magyarok. Geszti már a Nemzeti Vágtával is megajándékozta az unatkozó magyarságot: mintha annyi szélsőliberális tévelygés után hirtelen felfedezte volna, hogy a politikai reklámipar számára immár a piros-fehér-zöld felségvizeken van a biznisz. (Apropó: mi lett a nyári százmilliós adótartozással?) Ha nem vigyázunk, Demszky és Geszti hovatovább nemcsak azt mondja meg, hogy ki a demokratikus , hanem azt is, hogy ki a magyar.

A Vitányi-Konrád-Farkasházy triumvirátus például feltétlenül az, hiszen a vak is látja: piros, fehér és zöld esernyő virít fölöttük. A charta is magyar, hisz oly sokat mondogatták magukról. Egyáltalán: mindenki magyar. Szeressük egymást, mert "magyar magyarral nem háborúzhat" - amint a próféta-kormányfő mondta. Csak tudnám, miért a Gyalog-galopp nagyszájú lovagja jut az eszembe, aki - miután a párbaj során már tőből lemetszették mindkét kezét és lábát - azt kiabálja ellenfele után: egyezzünk ki döntetlenben! Kék eső hull, vörös eső hull, sőt néha véres eső hull. Egy darabig még bírják a nemzetiszín esernyők. Kérdés, kibírják-e a savas esőt is. A kedvenc fotóm e családias hangulatú szombatról az, amint Vitányi Iván, Konrád György és Farkasházy Tivadar, ez a három kőkemény, veterán ideológus áll egymás mellett, esernyővel a kézben. Olyanok így együtt, mint egy szabadtéri divatbemutató: milyen lesz idén az őszi módi élemedett korú úriembereknek CSONTOS JÁNOS

2008. szeptember 28. (Magyar Nemzet)

És az igazi tüntetés?

Lovas István

Mint a Magyar Nemzet pénteken jelentette, a ' Gaudi-Nagy Tamás vezette Nemzeti Jogvédő Szolgálat közbenjárására - amelynek áldozatkész ügyvédei eddig oly sokat tettek azért, hogy megvalósuljon Orbán Viktornak, a Fidesz elnökének azon ígérete, amely szerint politikai nézeteiért senkit se hagynak ott az utcán - "várhatóan vegyi elemzésnek vetik alá... azoknak a könnygázgránátoknak a maradványait, amelyeket a múlt szombati fővárosi Szabadság téri események idején lőtt ki a rendőrség a tüntetőkre". Események. Szép szó. Nem csak azt takarja, hogy a miniszterelnök rendőrsége által bevetett gáz által kiváltott tünetek (véres hányás, súlyos légzési nehézségek), mint szintén lapunk írta, "kísértetiesen hasonlítanak a hírhedt CR-gáz által okozottakhoz. Ez a CR-gáz mérgező, rákkeltő és élet kioltására is alkalmas."De azt is takarja, hogy - mint ugyancsak lapunk beszámolt róla -, olyan oszlató rendőröket is láttak, akiknek ugyanaz volt az azonosító számuk. De térjünk vissza a gázra. Az a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, akinek a rendőrsége magyar polgárok közé vágta a gázt, és a tüntetőket beszorította a Szabadság téri református templomba, ahol - miközben ott istentiszteletet tartottak - szemtanúk szerint paprikasprayt is fújtak a hívők közé, tehát ez a miniszterelnök a toleranciáról, a gyűlöletről, a szeretetről és mindarról beszélt, ami egy ilyen miniszterelnök meztelen és vörös torkán kifér.

Az alkalom a Magyar Demokratikus Charta múlt szombati, a vártnál is kisebb részvétellel zajló alakuló nagygyűlése volt, ahol a miniszterelnök és felesége mellett feltűntek a demokrácia azon szörnyszülőttei, akik a CR-gáz emberekre lövése (a rendőrség persze tagadja a CR-gáz bevetését, de a tünetek nem letagadhatók), a hívők paprikasprayzése, a szemkilövések, ujjlerobbantások láttán nem hogy tiltakozni nem érzik elemi kötelességüknek a saját maguk által hajtogatott magasztos és egyetemes érvényűnek állított elvek alapján, de a szájuk szélét nyalogatják. Ezek az emberek - mi nem írunk maguk alá vizelő csürhét, mert embertársaink egy részét nem diszkrimináljuk - talán tudják azt, hogy, mint a kábítószereknél, az enyhébb fajtáiról meglehetősen sima az átmenet a keményebb drogok felé. Ez így van a gáznál is: aki egyszer CR-gázt (vagy valami ahhoz nagyon hasonlót) vet be, az feszültebb helyzetekben netán a volt iraki diktátor receptjét követve mustárgázt, majd pedig akár Ciklon-B-t. Minderre, ami szeptember 20-án történt, egyetlen válasz lehetséges. Egyetlen. Egy hatalmas tüntetés az emberi jogokért és a szabadságért. Mert abban az országban, ahol az állam saját polgáraira mérges gázt lő, ott gáz, nagyon nap gáz van, de emberi jogok nincsenek. És ott tüntetni kell. Ellenzéki politikusaink naponta hajtogatják az "európai értékeket". Itt az ideje, hogy Orbán Viktor, az ellenzék vezetője ezen értékekért - eminensen a szabadságért és demokráciáért - mamutdemonstrációt szervezzen. Ha nem teszi, rosszul teszi. Nagyon rosszul.

2008. október 14. (Magyar Nemzet)

Ombudsmani bírálat a rendőrségnek

Nem akadályozta meg a rendőrség szeptember 20-án, a Magyar Charta, az Országos Cigány Önkormányzat és a nemzeti radikálisok budapesti tüntetéseinek idején, hogy az egymás közelében zajló rendezvények résztvevői összetalálkozzanak, és a hatóság azt sem tette lehetővé, hogy a megmozdulások helyszínét mindenki biztonságban elhagyhassa - állapította meg Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának vizsgálata.