Igen Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaink! Ennek a helynek, mint megtudtam egy másfél órával ezelőtt, szelleme van. Szelleme van, merthogy egy koncepciós per főtárgyalása zajlott itt jó néhány évtizeddel ezelőtt: a Rajk-peré. És én ezt nem tudtam, és remélem, hogy semmilyen áthallás ebből nem következik a mai korra és a jövőre vonatkozóan.
Nagyon nehéz ahhoz hozzátenni, amit a három előadó elmondott az elején. Én rögtön praktikus kérdéssel kezdeném vagy praktikus igénnyel, hogy én milyen országban szeretnék élni, és mihez szeretnék a magam morzsányi eszközével hozzájárulni, ha lehet, a következő három évben. Én egy olyan váltást szeretnék 2014-ben, amelyik a politikai és közéleti kultúrában hoz váltást. Tehát egy kultúraváltáshoz kellene nekünk mindannyiunknak hozzájárulnunk. Nem rendszerváltozás kell, nem egyszerű kormányváltás, hanem egy kultúraváltásra van szükség Magyarországon. Mindjárt, amikor a saját kritériumaimat megfogalmazom majd azokkal kapcsolatban, hogy én kikkel szeretnék dolgozni, akkor rá is fogok arra világítani, hogy mit értek kultúraváltás alatt.
Azt gondolom, hogy nagyon helyes, ha helyre akarjuk tenni a fogalmakat, és tisztázni akarjuk értelmiségi körben, hogy mit értünk a saját számunkra elfogadható értékek és ideológiák alatt, amelyekkel együtt akarunk működni, amelyekbe saját magunkat is berakjuk, amelyhez saját magunkat is soroljuk. Ugyanakkor arra van szükség, hogy ezeket nagyon hamar lefordítsuk a gyakorlat nyelvére. Ha az ember járja a vidéket, netán nyaral, vagy időt tölt az ország északkeleti részén, vagy Budapesttől távolabbi megyékben, városokban, falvakban – nekem volt alkalmam a nyáron hat hetet egy Tisza-menti, nagyon kicsi településen eltölteni –, akkor pontosan látni fogja azt, hogy azoknak az ideológiai, értékrendbeli vitáknak, amelyeket itt mi egyébként jogosan és helyesen lefolytatunk, semmiféle relevanciája nincsen ezekben a településekben. Vagyis Magyarország nem Budapestből áll.
Mivel a politikát és az ország változásainak az irányát Magyarországon hagyományosan, akár jó, vagy akár nem jó, de hagyományosan mindig az értelmiség, illetve a helyi közösségekben is a véleményvezérek határozták meg, ezért fontos az, hogy az értelmiség lefolytassa azokat a vitákat, értékrenddel kapcsolatos vitákat, amelynek része ez a mai, nagyon tanulságos tanácskozás is. Ugyanakkor minden nap, minden percben észben kell tartanunk, amikor közpolitikai vagy politikai kérdésekről beszélünk, hogy az ország nem belőlünk áll, hanem az ország azokból a kis Tisza-menti és más településekből áll, ahol én 20 deka felvágottat 83 forintért vásároltam meg. És a jövedelmek, a keresetek, a segélyek ehhez a 83 forintos 20 deka párizsihoz voltak igazítva és vannak igazítva. Döbbenetes, hogy milyen helyzet van az országban. Döbbenetes az a gazdasági, társadalmi szakadék, amely Budapest és az ország többi része között húzódik.
Melyek azok a kritériumok, amelyeket én saját magam és jelenlegi és reménybeli, remélhetőleg egyre növekvő számú versenytársam elé állítok? Kiknek kell nagy valószínűség szerint ezt a kultúraváltást Magyarországon a következő három év folyamán, majd a szavazatokért folyó verseny során a választásokon, 2014-ben megvívniuk? Az első kritériumom az, hogy demokratáknak, a jogállam híveinek kell lenni ezeknek a versenytársaknak. A második ebből szorosan következik, hogy az emberi méltóságot feltétel nélkül tiszteletben kell tartaniuk. És a harmadik legfontosabb ok vagy kritérium, hogy azt az oligarchikus rendszert, azt a maffiaszerű működését az államnak, amelyet különböző megvilágításban a három kiváló előadó leírt, ezt el kell utasítaniuk. És elkötelezetteknek kell ezeknek a demokratáknak lenniük abban, hogy bátran, még oly lassan is, de fokozatosan vissza kell szorítani és a végén – nyilván ez egy hosszú folyamat, 10–20 éves folyamat lesz – el kell törölni Magyarországon ezt a hálózatot, ezt a hidrát, amelyik Magyarországot, bennünket és a gyerekeink, sőt, unokáink jövőjét – ha nem változik semmi – is fogságban tartja és fojtogatja.
Egy következő szempont, ami fontos lesz számunkra, hogy a közöset keressük egymásban, ha megállapodunk abban, hogy ennek a három, általam az előbb felsorolt kritériumnak megfelelő emberek a mi versenytársaink. A közöset keressük egymásban. Közhelyszerűen azt tartják rólunk, hogy mi, magyarok, ha ketten vagyunk, akkor háromfele megyünk, mindig eggyel, legalább eggyel több irányba húzunk széjjel, mint ahányan vagyunk egy teremben. Ez egy nagyon rossz tulajdonság, valószínűleg közhely, és nem igaz azért ilyen formában. De az biztos, hogy az elmúlt 20 év nem volt arra jó, hogy különösképpen összekovácsoljon bennünket, bármilyen értékrendet is valljunk magunkénak.
Hihetetlen sok sebet kaptunk mi, konzervatívok, szabadelvűek az általunk liberálisnak, baloldalinak, másmilyen -izmushoz tartozónak vélő, magukat oda soroló emberektől, és rengeteg kést és kisbaltát vágtunk mi magunk is nyilván, konzervatívok és szabadelvűek a más értékrendet magukénak valló emberek, polgártársaink hátába. Én azt gondolom, ha ezzel a hármas kritériumrendszerrel megbarátkozunk, és ezt a három dolgot keressük a másikban, akkor innentől kezdve azt kell nézni, hogy hova tartunk és nem pedig azt, hogy honnan jöttünk. Mert az sehova nem fog vezetni. Biztosak lehetünk abban, hogy jogi és adminisztratív úton, kommunikációs úton, hisztériakeltéssel a jelenlegi, illiberális, autokratikus hatalom és kormányzat mindent el fog annak érdekében követni, hogy az egymásnak, a demokratikus ellenzék soraiban egymásnak okozott sebeket feltépjék, és arra még lehetőség szerint sót is hintsenek.
Végül – hogy nagyon rövid legyek, mert elég sok hozzászólás van – egy fontos másik praktikus kérdésre is rá szeretnék világítani, mert ez gyakran fölmerül manapság. Mit kezdünk azzal a közjogi helyzettel, amely előállt már most is, az elmúlt másfél évben, és amelyet nyilvánvalóan bebetonozni kíván Orbán Viktor és csapata a következő három évben. Mit kezdjünk az alkotmánnyal? Mit kezdjünk a választójogi törvénnyel és más, sarkalatos törvényekkel? Én azt gondolom, hogy erre sokféle válasz adható, de ma nem ez a legfontosabb kérdés. Mert egyének vagyunk jelen pillanatban, egyének, akik nem álltunk össze egy rezsimet váltó, kultúraváltó kritikus tömeggé.
Ezért nekünk jelen pillanatban és a következő hetekben-hónapokban arra kell törekednünk, hogy az én hármas kritériumrendszerem, vagy hogyha jobb ötlete van másnak, akkor egy olyan kritériumrendszer alapján találjunk egymásra, folytassuk le, lehetőleg minél gyorsabban, lehetőleg minél kevesebbet beszélve a múltról azokat az értékrendbeli és ideológiai vitákat, amelyek esetleg még éket vernek közénk. És teremtsük meg, legalábbis ilyen igénnyel induljunk el, hogy teremtsük meg a kétharmadát a demokratikus ellenzéknek, amely képes lesz leváltani Orbán Viktort és autokratikus rezsimjét 2014-ben. Ne legyen kisebb cél a szemünk előtt, mintsem hogy kettőharmadot szerezzünk a következő választásokon. Mert, ha ez a célunk, és ezt véletlenül nem tudnánk elérni, akkor legalább azt elérjük, hogy bizalmat táplálunk egymás iránt, hogy meglesz az alapja annak, hogy majd a leendő Országgyűlésben, akár egyszerű többséget alkotva és kormányra kerülve, akár nagyon kemény ellenzéket, demokratikus ellenzéket alkotva az Országgyűlésben, kőkemény intézkedéseket és akciókat tudjunk tenni és szervezni annak érdekében, hogy a kultúraváltást mégiscsak ki tudjuk kényszeríteni ebben az országban. Mert erre van ma a legnagyobb szükség.
Ha ez a tanácskozás másra nem jó, mint arra, hogy az elmúlt 20 évben adott esetben más-más oldalakon harcoló és egymást keményen kritizáló emberek le tudnak egymás mellé ülni, szemükbe tudnak egymásnak nézni, és meg tudják találni a másikban azt a közöset, amelyik elvezethet egy ilyen váltáshoz, egy ilyen kultúraváltáshoz Magyarországon, akkor már megérte. Akkor mindennap rendezzünk ilyen összejöveteleket, akkor mindennap írjuk le a sajtóban, és mondjuk el egymásnak és a nagyobb, szűkebb-nagyobb közönségünknek, hogy erre van szükség. Mert csak így lehet leváltani az Orbán-kormányt.
Ez az alkalom még arra is jó, hogy egymásnak bátorítást adunk, átadjuk egymásnak azt az energiát, hogy nem kell félni, hogy a Rajk-per főtárgyalásának termében ki tudjuk azt mondani, hogy 2011-ben – jöhet még oly autokratikus rezsim, jöhet még oly gyomrot forgató gazdasági, társadalmi politika Magyarországon – nem szabad félnünk.
Köszönöm szépen!