Amikor készültem, hogy itt valamit mondanom kell, úgy gondoltam, azzal fogom kezdeni, hogy én történészként föl vagyok mentve a jövőből, ezért víziókkal nem kell foglalkoznom. Szerencsémre mások sem elsősorban a víziókkal foglalkoztak. Sokkal inkább azzal foglalkoztunk eddig, hogy milyen is az a hatalom, amelyet le kéne váltani. És ebből, persze, nagyon sok minden következik a teendőkre is, meg arra vonatkozóan is, hogy milyen rendszert szeretnénk. Röviden ezt úgy tudnám megfogalmazni, hogy olyan Magyarországon szeretnék élni, ahol Kerék-Bárczy Szabolcs nekem a politikai riválisom.
Mindenekelőtt egy nagyon fontos dologra szeretnék kitérni: ha a Fidesz utáni világról beszélünk, akkor nemcsak azzal kell számot vetnünk, hogy milyen következményekkel is jár a most zajló a szörnyűség – erről sok szót hallottunk eddig –, hanem azzal is, hogy a Fidesz leváltásához vezető út maga is nagymértékben meghatározza azt, hogy mit tudunk tenni utána. Orbán Viktor bukásra van ítélve, azt hiszem, ez teljesen nyilvánvaló, csak idő kérdése. De ebből nem következik, hogy a hátramaradó helyzetből lesz pozitív kijövetel a bukása után. Nem automatikus ez a dolog. Nyilvánvalóan a gazdaságpolitikába fog belebukni, voluntarizmusának ez az igazán kemény korlátja, ami már most is teljesen nyilvánvalóan látszik – amint azt Bokros Lajos világosan el is mondta. De a Fidesz rendszerépítése kiterjed a politikai-intézményi, társadalmi, kulturális szférára, itt is radikális átalakításba fogott. Ha majdan változást akarunk, előtte létre kell jönniük azoknak a feltételeknek, amelyek alapján ez az egész „fülkeforradalom”, társadalmilag illegitimnek minősül. Azt gondolom, ez a kulcs a jövőre vonatkozóan.
Csakis egy konzekvens rendszerellenzéki magatartás révén derülhet ki az orbáni rendszer illegitimitása. Sajnos ennek igazából még nem látjuk a jeleit. Beszélünk mi a demokratikus ellenzékről, de látni kell, hogy ez a demokratikus ellenzék, még inkább feladat, mint valóság. Amikor a rendszer átalakításának illegitim jellegéről beszélek, nem arról van szó, hogy nem törvényes a Fidesz hatalma, félreértés ne essék, hiszen a választásokon szerezte a többségét. Szélesebb társadalmi és alkotmányossági értelemben használom a fogalmat. Nem elég deklarálni a rendszerellenzékiséget, ha utána parlamenti tehetetlenkedésben merül ki az ellenzéki magatartás. Rendszerellenzékiként fellépni elsősorban az orbáni rendszerváltás delegitimálását jelenti.
Azt gondolom tehát, elégtelen az a fajta politizálás, amit eddig csinált a parlamenti ellenzék. Sokkal szélesebb értelemben kell a kiépülő rendszer ellenzékét megszervezni, mint ami a mai parlamenti logikából következik. Az egyre elégedetlenebb társadalom ellenzékké szervezéséhez olyan összefogásra volna szükség, amely nem kizárólag pártokban gondolkozik. Sokkal szélesebb összefogásra van szükség. A társadalmi elégedetlenség szinte tapintható, de ha nem tudjuk a most felszámolás alatt álló demokrácia követelményeit összekapcsolni az orbáni politika szörnyű társadalmi következményeivel, nem tudjuk világosan bemutatni azt, hogy ezek mennyire szorosan egymásba fonódnak, akkor ez a társadalmi elégedetlenség aligha szervezhető nagy támogatottságú demokratikus politikai ellenzékké. Azt gondolom, erre kellene a legnagyobb hangsúlyt helyezni a közeljövőben.
Még egy dologra – ha még van annyi időm – hívnám föl a figyelmet, nevezetesen hogy a Fidesz csekély veresége nem old meg az égvilágon semmit. A következő választások utánra olyan politikai helyzet fog kialakulni, amelyből a kiutat nagyon nehéz megtalálni. Máris olyan aknák vannak telepítve az átalakuló közjogi rendszerbe, amelyek blokkolják a demokratikus jogállami rendszer helyreállítását, beleértve a kulcspozíciók hosszú időre szóló megszállását, amihez képest a korábbi „árnyékállam” kismiska. Arról van tehát szó, hogy a Fidesz teljes, nagyarányú veresége nélkül, a Jobbikkal együtt egyharmad alá szorítása nélkül nagyon-nagyon nehéz bármilyen rendszer-visszaváltoztató – ha szabad ezt a kifejezést használnom – politikát folytatni.
Ez óriási feladat, mert látható, hogy a demokratikus parlamenti ellenzék nem tudta kihasználni azt a helyzetet, amely a Fidesz katasztrofális politikájából adódik. A társadalmi elégedetlenség amorf, a politikaellenesség olyan mérvű, hogy a civil szervezetek és a pártok körkörös viszolygás állapotában vannak még mindig, és ezen mindenképpen segíteni kell. Azt gondolom, igen nagy a hiteles közszereplőknek, a valóban befolyásos értelmiségnek a szerepe abban, hogy itt változtatást tudjunk elérni. Úgy gondolom, azoknak az embereknek, akiknek szavuk van a társadalomban, föl kellene adniuk a politikától való távolságtartásukat. Rettenetes állapotban van a politika, mélységesen meg tudom érteni a hátat fordítást, de úgy vélem, tét nagyobb annál, mint hogy ezt megengedhetnénk magunknak.
Köszönöm szépen!